A csontrendszer I.

A vázrendszer

Az emberi szervezet szilárd vázát csontok alkotják. Ez a váz hordozza az egész szervezetet, egyben magábazárja, összetartja és védi a szerveket is. Egyenes testálláskor, járáskor a test egész súlya a kiegyensúlyozott gerincoszlopra és a végtagokra nehezedik, a koponya pedig az agyvelőt, a mellkas a szívet és a tüdőt védi, a medence és a gerincoszlop a zsigerek működéséhez biztosít kellő elhelyezkedést, lehetőségeket és védelmet.

A csontrendszer szerepe azonban nem merül ki a megtámasztásban, az emberi és állati szervezetre jellemző aktív, mechanikai mozgást is lehetővé teszi. Ezekben a mozgásokban a csontok csak passzívan vesznek részt azáltal, hogy az izületekben, azok tengelye körül elfordulnak az izmok aktív húzóerejének hatására.

A porc

Az emberi test szilárd vázát a csontokon kívül a porcszövet alkotja. A porc rugalmas és hajlítható. Ezzel a tulajdonságával a vázrendszer működéseiben lényeges szerepet tölt be, pl.: hajlíthatósága lehetővé teszi a mellkas tágulását belégzéskor, rugalmassága pedig segíti a kilégzést. Vagy a csigolyaközti korongok a gerincoszlop rugalmasságát, hajlékonyságát biztosítják és járáskor, ugráskor csökkentik a rázkódást. A kor előrehaladásával a porcok rugalmassága csökken, a mechanikai hatásokat kevésbé képes kivédeni, ezek könnyebben okoznak a csontokon repedést, törést. Némely szerv porca (fül, gége) az egész élet folyamán nem csontosodik el.

A porc kémiai szempontból 30-50 %-ban vízből, 2-5%-ban zsírból és különféle sókból áll. A porc keménységét egy fehérjeszerű anyag a chondroproteid adja. A porc felszínét szorosan bevonja a porchártya, ami a hajlíthatóságát támogatja, egyben dús hajszálérhálózata útján a porc táplálását biztosítja. A porc sérülései gyenge tápláltsága következtében nehezen gyógyulnak, hiányait kötőszövetes heg pótolja csupán. Az egészséges porc érzéketlen, csak beteg állapotban érzékeny, fájdalmas.

A porcot porcsejtek közötti állomány szerkezete szerint három csoportra oszthatjuk: üvegporc, rostos porc és rugalmas porc. Az üvegporc a csontok izületi felszínén, a gége és a légcső porcain található. A kor előrehaladásával az üvegporc is öregszik, a sejtközötti állományban zsírszemcsék jelenhetnek meg, a 40-50. életév felett a sejtközötti állományban pedig mész rakódik le. Az elmeszesedett porc keményebb, merevebb, nem rugalmas és könnyebben törik a csontnál. A rugalmas porc igen nagy alakváltozásra képes. Ez a porcféleség a nagy alakváltozásokat szenvedő szervekben, a fülkagylóban, az Eustach-féle kürtben, a gége egyes porcaiban igen hasznos. A rostos porc jellemzője, hogy igen szívós, ínszerű, nagy teherbírású szövetből tevődik össze. A csigolyák közötti porckorongok külső gyűrűjében, egyes izületekben az ízfelszínek között fekvő párnaszerű porckorongokban található ilyen porc és ez borítja a kulcscsont és szegycsont, valamint az állkapocs izületében a csontok felszínét.

A csont

A csontok fő jellmezői szilárdságuk és rugalmasságuk. Ezek a tulajdonságok vegyi összetételükből származnak. Szerves alkotóik biztosítják rugalmasságukat, szervetlen összetevőiktől pedig szilárdságuk függ. A csont szerves anyagai osszeinből, főzésre enyvet adó anyagból és fehérjetermészetű anyagokból állnak. A szervetlen alkotórészt csontföldnek szokták nevezni. Ezt 85%-ban foszforsav mész, kisebb részben szénsavas mész, fluormész és foszforsavas magnézium alkotja. Víztartalma 15-50 %-nyi. A szerves és szervetlen alkotórészek viszonya a csontokban és a csontok víztartalma fajonként, ezen belül a csontok minősége és az életkor szerint változik, így az egyes csontok keménysége, rugalmassága is változó. Fiatalok csontja több vizet tartalmaz, mint az öregeké. A szivacsos csontok több vizet tartalmaznak, mint a tömöttek.

A csontok egymással érintkező felszínei mozgatható vagy nem mozgatható összeköttetésben állnak egymással. Az összeköttetések lehetnek folytonosak és nem folytonosak. A folytonos összeköttetéseknél a két csont végrésze között fekvő üreget teljesen kitölti az összekötő támasztószövet, míg a nem folytonos összekötetéseknél a két csont között hasadék található. Ez utóbbiak az ízületek. A folytonos összeköttetéseknél a két csontot egyesítő anyag lehet kötőszövet, porcszövet, csontszövet.

Az ízületekre jellemző az érintkező csontok között elhelyezkedő hasadék, az ízületi üreg. Az érintkező csontok egymás felé néző felszíneit, az ízfelszínt porc borítja. Az egyik ízfelszín rendszerint domború, ez az ízületi fej, míg a másik homorú, ez az ízületi árok. Az ízfelszínek alakja örökletes, amit a működés némileg képes módosítani. Az egyéni különbségek teszik az emberek mozgásait olyan jellemzővé. Az ízület üregét kívülről az ízületi tok zárja be. Az ízületben a néhány cseppnyi ízületi nedv az érintkező csontvégeket és a tok belső felszínét sikamlóssá teszi és ezzel a mozgásokat megkönnyíti. A tokszalag külső felszínét még egyéb szalagok is erősítik. A szalagok szerepe egyrészt az ízületi tok erősítése, másrészt az ízület rendellenes irányban történő kimozdulásának megakadályozása.

Folyt.köv.