A csontrendszer III.

Az alsó végtag csontjai és ízületei

Az alsó végtagon is négy részt különböztetünk meg: medenceövet, combot, az alszárat és a lábfejet. A csontok elhelyezkedése nagyrészt megfelel a felső végtag csontjainak. Az alsó végtag a test egyenes tartását, továbbá a test helyváltozását biztosítja, ezért csontjai lényegesen vastagabbak, erősebbek, mint a felső végtagé.

Testünk legerősebb és leghosszabb csontja a combcsont. A combcsont felső végén van az ízületi porccal fedett fej. Ez megközelítőleg gömb alakú és a medencecsonthoz ízesül, majd az elkeskenyedő nyakban folytatódik. A combcsont felső végrészén még két kiemelkedés helyezkedik el, a nagy- és kistompor, melyeken a csípőizmok tapadnak. A nagytompor élőn is jól tapintható. Az alsó végrészt két porcogóval borított bütyök alkotja. Ezek a térdízület alkotásában vesznek részt. A combcsontok felső részei a medence szélességétől függően egymástól távol helyezkednek el, az alsó végrészek belső bütykei viszont érintkeznek egymással. A combcsont testének háti felszínén érdes vonal húzódik végig.

A combcsont felső végrésze a csípőízület útján ízesül a medencével. A majdnem gömb alakú ízületi fej lényegesen nagyobb az ízületi ároknál, ezért ennek mélyítésére egy rostporcos ajak képződött. Az ízületi tok igen erős, magába foglalja a combnyakat is, hatalmas belső és külső szalagok erősítik. A csípőízületben, gömbízület lévén, három tengely mentén jöhet létre mozgás. A három fő mozgásfajta: a hajlítás-feszítés, a közelítés-távolítás és a saját tengely körüli forgás.

Az alszár két csontból, sípcsontból és szárkapocsból áll. Ezek közé iktatódik a háromszögletű térdkalács, amit a feszítő izom ina fog közre.

A sípcsont hosszú, csöves csont, felső végrésze a combcsonttal ízesül. A sípcsont elülső éle közvetlenül a bőr alatt helyezkedik el, az alsó végrész a bokanyúlványban végződik. Ez felel meg a belső bokának. A szárkapocs pálcaszerű hosszú csont, melynek bokanyúlványa alkotja a külső bokát.

A combcsont és a sípcsont képezi a térdízületet. A combcsont ízületi fejét alkotó bütyök erősen domború, viszont az ízületi árok a sípcsonton gyengén vájolt. Ennek a mélyítésére a két c-alakú rostporcogó lemez szolgál. Ezek a térdízület különböző mozgásainál eltolódnak a sípcsonton és kitöltik az ízfelszínek között keletkező hézagokat.

Az ízületi tok oldalt feszes, elöl, hátul bő. Az ízület erősítésében két belső keresztszalag és számos külső szalag szerepel. Az ízületi tok ablakszerű kivágásába illeszkedik a térdkalács. Ez a térdízület hajlított állapotban a combcsont és a sípcsont közti nagy hézagot tölti ki, védelmet nyújtva a szabadon maradó ízfelszíneknek. A térdízületnek a könyökízülethez hasonlóan hajlítás és feszítés a fő mozgása. A lábszárcsontok között fölül ízületes, alul szalagos összeköttetés van.

A lábat lábtőre, lábközépre és ujjakra osztjuk. A lábtő csontjai lényegesen fejlettebbek és nagyobbak, az ujj csontjai azonban a kéz hasonló csontjaihoz képest elsatnyulnak. Ez a különbség érthető, hiszen főleg a lábtő csontjainak kell a test súlyát tartaniuk, a láb egyéb részeinek viszont nincs olyan fontos szerepük, mert a lábat fogásra nem használjuk.

A lábtő hét csontból áll ezek: az ugrócsont, a sarokcsont, a köbcsont, a sajkacsont, és a három ékcsont.

A kocka alakú ugrócsont a két lábszárcsont által alkotott villába, az ún. bokavillába illeszkedik bele és a bokaízületet képezi. A bokaízületben történik a lábfej hajlítása és feszítése. Oldalirányú elmozdulások normális körülmények között nincsenek. Azon anatómiai sajátságok folytán, hogy az ugrócsontnak a bokavillával való ízesülő felszíne elöl szélesebb mint hátul, a lábujjhegyen álláskor bizonyos kisfokú oldalmozgások keletkeznek.

Az ugrócsont alatt helyezkedik el a hasáb alakú sarokcsont. Ennek igen fejlett hátsó gumója képezi a sarkat, amelyre a test súlyának legnagyobb része nehezedik. Az ugrócsont előtt van a köbcsont.

A felsorolt csontok bonyolult ízületrendszert képeznek egymással, melyeket igen erős szalagok tartanak feszesen. Az egyes ízületekben létrejövő elmozdulások kisfokúak, de ezek összetevődéséből adódnak a láb aránylag sokirányú mozgásai.

A lábközépcsontok ugyancsak feszes ízületek révén kapcsolódnak a lábtő csontjaihoz. A lábközépcsontok a kézközép csontjaihoz hasonlítanak, alakban és nagyságban is. A lábujjakat is 14 ujjperc alkotja. Ezek rövidek, zömökek, korlátolt mozgékonyságúak.

A láb a belső oldal felől boltozatos szerkezetű. A bolthajtás íve kétirányú, hosszanti és haránt ívből áll. A hosszanti ív a sarokcsonttól indul ki és a lábujjakig tart. A belső oldalon az ívek magasabbak, mint a külsőn. Legmagasabb az ív a második ujj vonalában. A haránt boltozat főleg a láb elülső részén, a lábközépcsontok vonalában kifejezett. A belső oldalán nem éri el a talajt. Legmagasabb pontja a második lábközépcsont vonalába esik. A láb bolthajlásos szerkezete révén rugószerűen működik és rugalmassága útján nagymértékben csökkenti a testet járáskor, ugráskor érő megrázkódtatásokat. A boltozatot a talp szalagjai és izmai tartják fenn.