A csontrendszer IV.

A gerincoszlop csontjai és ízületei

A gerincoszlopnak kettős rendeltetése van. Egyrészt a törzs szilárd vázát, mozgatható tengelyét képezi, másrészt háti részében magába zárja a központi idegrendszer egyik fontos tagját, a gerincvelőt, a belőle kilépő ideggyökerekkel együtt.

Emberen 32-35 csigolyát találunk. Ezek között 24 különálló csont, 8-11 pedig egységes csonttá olvad össze. Az összecsontosodás révén áll elő a kereszt- és farkcsont. A keresztcsont 5, a farkcsont pedig 3-6 csigolyából alakul ki. Az összecsontosodott csigolyákat álcsigolyáknak nevezzük, szemben a különálló valódi csigolyákkal. A valódi csigolyáknak, bár alak szempontjából egymástól különböznek, mégis vannak közös jellemvonásaik. Minden csigolyán találunk testet, mely zömök – rendszerint hengeres -, a szomszédos csigolyák felé tekintő felső és alsó felszíne lapos. A testben jellegzetes gerendaszerű szivacsos állományt találunk. A testről nyúlványok indulnak ki.

Hátrafelé halad a csigolyaív, mely a gerinclikat fogja körül. E likak összessége adja a gerinccsatornát, mely a gerincvelőt zárja magába. Az ívnek a test felé eső részén felső és alsó bevágást találunk, mely a szomszédos csigolyák hasonló bevágásával az oldal felé néző csigolyaközti likat alkotja. Ezeken a likakon lépnek ki a gerincvelői idegek. Az ívről indul ki kétoldalt a csigolya harántnyúlványa, mely egyrészt izmok és szalagok tapadására, másrészt – hátcsigolyák esetében – a bordákkal való ízesülésre szolgál. Hátul kétoldali ívfél egyesüléséből, a középvonal mentén indul ki az ún. tövisnyúlvány. A tövisnyúlvány szalagok és izmok tapadására szolgál, fontos szerepe, hogy az ívet hátulról védi. Minden csigolyán a harántnyúlvány eredésének megfelelően indul ki az ívről a felső és alsó ízületi nyúlvány. Ezek a szomszédos csigolyák ugyanilyen nyúlványaival ízületeket alkotnak.

A valódi csigolyáknak alakjuk és helyzetük szerint három csoportját különítjük el. E csoportok a következők: 7 nyakcsigolya, 12 hátcsigolya és 5 ágyékcsigolya. A két első nyakcsigolya – az atlasz és az episztrofeusz – a fej mozgásának következtében csoportjuk többi tagjától alak szempontjából elüt. Az atlasznak (fejgyám) nincs teste, csak két íve. Felső felszínén a nyakszirtcsonttal való ízesülésre két tojás alakú ízületi árok szolgál. Az episztrofeusz testéről az atlasz elülső ívéhez illeszkedő fognyújtvány indul ki.

Az álcsigolyák közül a keresztcsont az utolsó ágyékcsigolyához kapcsolódik. A keresztcsonton felismerhetők a csigolyákra jellemző likak, nyújtványok. A keresztcsont lefelé farkcsonttal ízesül, ami az emberen csökevényes.

A csigolyák között porcos korong van, a csigolyaíveket, a haránt- és tövisnyújtványokat pedig szalagok kötik össze.

A gerincoszlop mozgásai a test egyenes tartásából kiindulva négy irányban történhetnek: előrehajlításkor és hátrahajlításkor leginkább a nyaki részen jöhet létre mozgás; oldalra hajlításkor a gerincoszlop több helyen szögletszerűen megtörik. A csavarodás legkifejezettebb a háti szakaszon.

Felnőtt emberen a gerincoszlop egyes szakaszain görbületet találunk. A görbület iránya általában minden emberben azonos, csak nagyságbeli különbségeket találunk. A nyaki rész hátrafelé homorú, a háti szakasz domború, az ágyéki homorú és a keresztcsonti szintén domború. A hajlatok és a görbületek kiegyenlítik egymást, úgyhogy a gerincoszlop felső és alsó pontjai ugyanazon függőleges vonalba esnek.

A gerincoszlop görbületei járáskor és ugráskor a porckorongokkal együtt biztosítják a törzs rugószerű működését. Ezek nélkül ugráskor a test zökkenése teljes erejével érvényesülne a koponyánkra és az agyvelőnkre. A görbületek rugószerű hatásukkal, összenyomódásukkal felveszik és csökkentik a zökkenéseket.

A mellkas csontjai és ízületei

A mellkas a bordákból és a szegycsontból áll. Emberben 12, ritkábban 13 pár borda van. A bordák abroncsszerű lapos csontok, melyek ívszerűen hajlanak. A bordák úgynevezett fejecse a csigolyákkal ízesül. A borda teste előrefelé bordaporcban folytatódik, ami fokozza a mellkas rugalmasságát. A 12 pár borda közül a felső 7 valódi, az alsó 5 álborda. A valódi bordák porcai a szegycsonthoz illeszkednek, az álbordák porcai azonban csak a felettük elhelyezkedő borda porcához. Ez alól kivétel az alsó két borda, melyeknek elülső porcos része szabadon áll, ezeket repülőbordáknak nevezzük.

A szegycsont a középvonalban a mellkas elülső falát képező lapos csont. Markolata a kulcscsonttal és a felső két bordával ízesül. A szegycsont elülső felszínén – a markolata és a teste határán -, ahol a második bordával találkozik, szögletszerű megtörés van.

A mellüreget elölről a szegycsont, oldalról a bordák, hátulról a csigolyák határolják. A csontos mellkas kúp vagy hordó alakú. Keresztmetszete a gerincoszlop bedomborodása miatt kártyaszív alakú. A csontos mellkas alakja változó.

Folyt.köv.