A csontrendszer V.

A medence

A szabadon mozgó alsó végtagokat a medenceöv kapcsolja a törzshöz. A medenceöv képzésében a két medencecsont és a keresztcsont vesz részt. Tekintettel arra, hogy a keresztcsont a gerincoszlop alkotórésze, a hozzákapcsolódó medencecsontok is feszesen beépülnek a törzs vázába. A végtagöv kötött volta miatt a hozzá kapcsolódó alsó végtagok mozgása is korlátozottabb, mint a mozgékony vállövhöz épülő felsőké.

A medencecsont újszülöttön még három részből áll. Kifejlődött állapotban a három rész: a csípőcsont, a szeméremcsont és az ülőcsont az ízvápa fenekén y alakú vonalban porcosan egyesülnek egymással. Összecsontosodásuk a 18-20. életévben fejeződik be.

A csípőcsont tányérszerűen kivájt csípőlapátból és zömök testből áll. A csípőtaréj elöl és hátul az élőn is jól kitapintható csípőtövisekben végződik. A csípőcsont teste alkotja az ízvápa felső részét. A csípőlapáton izmok erednek, illetve tapadnak. Külső felszíne a farizmok eredésére szolgál, belső felszínén a belső csípőizmok húzódnak végig, míg a csípőtaréjon a széles hasizmok rögzülnek. A csípőcsont hátul-alul az ülőcsontban, elől-alul pedig a szeméremcsontban folytatódik. Az ülőcsont felső szárának háti részén hatalmas megvastagodást, az ülőgumót találjuk. Ennek ovális alakú kiemelkedésnek csak a legalsó szakasza szolgál ülésnél támasztékul, felsőbb részén izmok és szalagok rögzülnek.

Az ízvápa a három csont találkozásánál fekszik. Ha az ízvápa nem fejlődik ki kellően, a lábraálló csecsemő combcsontjának a feje felcsúszik a csípőlapát külső felszínére, és kialakul a vele született csípőízületi ficam.

A kétoldali medencecsont elöl porc közbeiktatásával mozdulatlanul ízesül egymással. A medencecsont a keresztcsonttal feszesen ízesül.

A csontos és szalagos medencét kis- és nagymedencére osztjuk. A nagymedencét hátulról a gerincoszlop, oldalról a csípőlapátok, elölről a hasizmok határolják. A nagymedence tulajdonképpen a hasüreg alsó része. Benne találjuk jobboldalon a vakbelet a féregnyúlvánnyal, baloldalon pedig a szigmabelet. Középső részét a vékonybelek töltik ki, melyek különösen állóhelyzetben ide csúsznak le.

A kismedence ferdén álló csontos henger, melyen felső bemenetet, középső üreget és alsó kimenetet különítünk el. Alkotásában a szemérem- és az ülőcsont, továbbá a keresztcsont vesz részt. A kismedence üregében helyezkednek el a belső nemi szervek, továbbá a húgyhólyag és a végbél. A medence-bemenet az álló emberen előre és lefelé dől. Ez az előrehajlás biztosítja az egyensúlyt. A dőlés folytán ugyanis az alsó végtagok a gerincoszlop alá kerülve a test súlyvonalába jutnak. A dőlés foka nőn nagyobb, mint férfin. Többek között a nagyobb dőlésfok is okozza a far erőteljesebb kidomborodását. Általában a medencén a nemi jellegek kifejezettebbek, mint egyéb csontokon. Ez természetes is, hiszen a medence zárja magába az ivarszerveket és hordozza a magzatot befogadó méhet.

A női medence csontjai vékonyabbak, csontdudorai nem oly kifejezettek, mint a férfié. A csípőlapátok férfiben meredekebb állásúak, nőben laposabbak és jobban széjjelállnak, ennélfogva a nők csípője szélesebb. A kismedence nőben ellipszis, férfiban kártyaszív alakú. A medence ürege nőben alacsonyabb és tágabb, mint férfiben. A szeméremcsontok alsó ágainak találkozási szöge is jellemző az egyes nemekre. Férfiben a szög hegyesebb, a nőben tompább.

Folyt.köv.