A csontrendszer VI.

A koponya felépítése I.fejezet

A koponya az agy és az érzékszervek hordozója, ezenkívül magába foglalja az orr és a száj zsigereit is.

A koponyát két részre oszthatjuk: az agykoponyára, mely többé-kevésbé ovális alakú, és az arckoponyára, mely háromszög formájában illeszkedik hozzá. A két rész közti határt, kívülről az orrgyöktől a járomívhez húzott vonal adja.

A koponyán fejlődése szerint három részt kell elkülönítenünk: a kopoltyúívekből kialakuló részt, a koponyaalapot és a koponyatetőt. Emberen a légzést a tüdők végzik, így a kopoltyúívek részben a koponya, részben a nyak egyes részeinek felépítésére használódnak fel.  A hat kopoltyúív vagy zsigerív közül a koponya felépítésében kettő szerepel. Az ezekből származó csontokat „zsigerívi csontok”-nak nevezzük. Az első kopoltyúív adja az alsó  állkapcsot s a hallócsontok közül az úgynevezett kalapácsot és üllőt. A második zsigerívből fejlődik a harmadik hallócsont, a kengyel és a nyelvcsont egy része, mely már a nyakhoz tartozik.

A koponyaalap porcosan fejlődik. Ebbe a részbe egy darabon benyomul a gerinchúr, és a körülötte fejlődő részek a csigolyához hasonló szelvényezettséget  mutatnak, mely később eltűnik.

A koponyát kifejlődött állapotban 22 csont képezi. Ezek közül 7 az agykoponyára és 15 az arckoponyára esik. A csontok az állkapocs kivételével szilárdan kapcsolódnak össze. Ha a hallócsontokat is hozzászámoljuk, úgy 28 csontból áll.

Az agykoponyát 7 csont képezi. Ezek közül a homlokcsont, az ékcsont és a nyakszirtcsont páratlanok, a falcsont és a halántékcsont párosak.

A nyakszirtcsont hátul a koponya alapján helyezkedik el. Ez képezi a koponyának a gerincoszloppal való ízületes összeköttetését. Legszembetűnőbb a rajta elhelyezkedő úgynevezett öreglyuk, melyen keresztül a koponya ürege a gerinccsatorna üregével közlekedik. Ezen át függ össze a nyúltvelő a gerincvelővel. A nyakszirtcsont előtt a koponya alapját a kiterjesztett szárnyú denevérhez hasonló ékcsont képezi.  Testének ürege – az  ékcsonti öböl – légtartalmú és az orr melléküregei közé tartozik. Koponyaüregi felszínén van az úgynevezett töröknyereg, melyben az agyfüggelék (hipofízis) fekszik. A homlokcsont pikkelyszerű részével a koponyatetőt, alapi részével a szemgödör és a koponyaüreg közti válaszfalat adja. Az orrgyök felett egy változó kiterjedésű üreg van, a homloküreg, mely az orrüreggel közlekedik. A falcsontok lapos, négyszögletű csontok, a koponyatető oldalsó részét alkotják. A halántékcsontok a legbonyolultabban fejlődött koponyacsontok. A koponyaalapon elhelyezkedő részük az úgynevezett sziklacsont vagy – alakja után piramis. Ez zárja magába a dobüreget és a belső fület, melyben halló- és egyensúlyozó szerv van. A fülkagyló mögött kívülről tapintható része, a csecsnyúlvány, tele van légtartalmú üregekkel. Ez a csontrész szoros kapcsolatban áll a középfüllel (dobüreg), és annak gyulladásai gyakran terjednek rá.

Az arckoponyát alkotó 15 csont közül páratlanok: az alsó állcsont, a rostacsont, az ekecsont; párosak: a könnycsont, az orrcsont, a felső állcsont, a szájpadcsont, az alsó orrkagylók és a járomcsontok.

Az állkapocscsont patkó alakú; magába foglalja az alsó fogsort. Ez az egyetlen olyan koponyacsont, mely ízületesen mozgathatóan kapcsolódik a többihez. A rostacsont egyike a legbonyolultabb felépítésű csontoknak. A koponyaalap, a szemüreg és az orrüreg alkotásában vesz részt. Rendkívül vékony csontlemezekből épül fel, és ezért könnyen megsérül. Egyik része az átlyuggatott rostalemez, a koponyaalap kiegészítéséhez járul hozzá. Ezen keresztül jutnak a szaglóidegek az orbból a koponyába, s finom erek a koponyából az orrba. A rostacsont legnagyobb része apró légtartalmú sejtekből úgynevezett rostasejtekből épül fel.  Ezek az orrüreggel függenek össze. Az alsó orrkagylók különálló csontok. A rostacsontoknak egy középső függőleges lemeze, az ekevas alakú ekecsonttal együtt alkotja az orrsövényt. Az orrcsontok apró páros csontok, s az orrgyököt és az orrhát egy részét képezik. A könnycsontok a szemüreg belső szemzugnak megfelelő falát alkotják. A rajtuk levő árkokba fekszik bele a könnyzacskó. A felső állcsontok nagy kiterjedésű teste képezi kétoldalt az arc csontos vázának nagy részét, és az orrüreg oldalfalát. Belsejében található a tágas arcüreg, mely az orr melléküregei közt a legnagyobb kiterjedésű. Az állcsonti öblöt felfedezőjéről Highmor-üregnek nevezik.

A csont ív alakú nyúlványában foglalnak helyet a felső fogak. Szájpadi nyúlványa a felső állcsont mögött fekvő szájpadcsontokkal együtt a kemény szájpadot képezi. A  felső állcsontokhoz kapcsolódnak oldalt a járomcsontok. Ezek adják a pofagumót, mely az arc alakjának kiformálásában fontos szerepet játszik. A járomcsont összekapcsolódva a halántékcsont járomnyúlványával a járomívet alkotja.

A koponyacsontok, az alsó állkapocs kivételével, varratok útján kapcsolódnak egymáshoz. A varratok helyén a csontok szélei sűrű kígyózó vonalhoz hasonlóak. Két varratos szélű csont úgy illeszkedik össze, mint az összekulcsolt kéz ujjai. Fiatal egyéneken a varratok helyén a csontokat kötőszövet kapcsolja össze. Idősebb korban a varratok közti kötőszövet elcsontosodik, s az egyes csontok nem különíthetők el többé. A fontosabb varratok a koponyatetőna következők: a koszorúvarrat (a homlokcsont és a falcsont közt), a nyílvarrat (a két falcsont közt) és a lambdavarrat (a falcsontok és a nyakszirtcsont között).

Folyt.köv.