A dopping és a büntetőjog (2003. január)

A doppingnak minősülő szerek illetve módszerek használatának egészségügyi kockázata nehezen vitatható, de bűnöző-e az aki ezeket használja, használatukhoz segítséget nyújt vagy ilyen szerekkel kereskedik?

Alapvetésként vizsgáljuk meg, hogy mikor tekint egy cselekményt a jog bűncselekménynek:

Három feltételnek kell egyszerre megvalósulnia:

1. A cselekmény elkövetőjének vétkesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy szándékosan, vagy ha ezt a Büntető Törvénykönyv (1978.évi IV. törvény – Btk.) külön büntetni rendeli, gondatlanságból követi el a cselekményt. Például: ha a doppingolás ma bűncselekmény lenne, a kellő körültekintéssel eljáró, és a tudtán kívül doppingolt sportoló ekkor sem lenne büntethető.
2. A Btk. kifejezetten büntetés kiszabását rendeli. A Büntető Törvénykönyvben a büntetőjogi tényállások között szerepel az inkriminált magatartásforma.
3. A cselekmény veszélyes a társadalomra.

Ha a három feltétel közül bármelyik hiányzik, a cselekmény nem bűncselekmény, a büntetőjog eszközeivel nem üldözhető.

A „doppingolás” 1999. március 1. és 2000. december 14. között volt bűncselekmény Magyarországon. Az 1999. évi LXXXVII. törvény emelte be a Büntető Törvénykönyvbe, „visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel” néven és az Alkotmánybíróság 47/2000. (XII.14.) határozatával nyilvánította alkotmányellenesnek. Ennek az volt a következménye, hogy a folyamatban lévő ügyekben az eljárást meg kellett szüntetni és a már jogerős határozattal lezárt büntetőeljárásokat felül kellett vizsgálni. A doppingolás, mint bűncselekmény tehát kikerült a Büntető Törvénykönyvből, ezért nem követ el ma bűncselekményt, aki doppingszereket használ vagy doppingnak minősülő eljárásokat alkalmaz, illetve más doppingolásában közreműködik. (Ha a cselekmény más büntetőjogi tényállást is megvalósít – például testi sértést - természetesen abban elmarasztalható.)

Sok érintett fellélegzett az Alkotmánybíróság határozatáról értesülve, és úgy gondolta, sőt gondolja ma is, hogy ezzel végérvényesen lezárult a doppingolás kriminalizálásának kérdése Magyarországon, büntetőjogi következményektől a jövőben sem kell tartaniuk a doppingoláson érte sportolóknak.

Feltétlenül hangsúlyoznom kell: ez nem így van!!!

A közeljövőben okkal lehet arra számítani, hogy újrafogalmazzák a doppingolás büntetőjogi tényállását, ismét elhelyezik a Büntető Törvénykönyvben, és ezzel újra bűncselekménnyé válik.

Hogy lehet ez?

Az Alkotmánybíróság csupán formai okokra hivatkozta találta alkotmányellenesnek a „visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel” megnevezésű bűncselekményt. Egyrészt nem voltak megfelelően definiálva a doppingszerek és módszerek, másrészt nem volt kellő pontossággal meghatározva az, hogy kik követhetik el a bűncselekményt. Magáról a doppingolásról az Alkotmánybíróság nem mondta ki, hogy nem üldözhető a büntetőjog eszközeivel, sőt kifejezetten azt fogalmazta meg, hogy „a teljesítményfokozó szerek használata, előállítása, forgalmazása, kereskedelme stb. a versenyszerű vagy hivatásszerű sporttevékenység körében, illetve ezzel összefüggésben olyan társadalomra veszélyes magatartásként jelentkezhet, amely büntetőjogi szankcionálást igényel. Az ilyen büntetőjogi szankcionálás önmagában nem alkotmányellenes, ezért a jogalkotó nincs elzárva a megfelelő büntetőjogszabályok megalkotásától.”

Tehát az Alkotmánybíróság nemhogy kizárta volna a dopping büntetőjogi eszközökkel történő üldözését, hanem kifejezetten kívánatosnak tartja ilyen jogszabályok megalkotását!

Vizsgáljuk meg részletesebben az alkotmánybíróság által kifogásoltakat, hiszen ezek „kijavításával” kerül sor az új törvényszöveg megfogalmazására:

1. A doppingszerek és a doppingnak minősülő módszerek meghatározása:

A törvényhozónak létre kell hozni, és jogszabályi formában mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni egy „listát”. Azok a szerek illetve módszerek, amelyek e listán szerepelnek doppingnak tekinthetők. Ami nem szerepel a listán büntetőjogi értelemben nem tekinthető doppingnak. Ha egy új szert vagy módszert fel kívánnak venni a listára, módosítani kell azt a jogszabályt, amely a listát tartalmazza. A kábítószerek meghatározása is így történt. Törvényi felhatalmazás alapján kibocsátott, az Egészségügyi Miniszter és Belügyminiszter közös rendelete tartalmazza azoknak az anyagoknak a listáját, amelyeket a büntetőjog kábítószernek tekint.

2. Kik követhetik el a bűncselekményt?

Az eredeti jogszabályból ez egyértelműen nem volt megállapítható, ezért a „potenciális elkövetési kör tetszőleges jogértelmezés szerint kiterjeszthető vagy szűkíthető” volt.
A kérdés az, hogy csak a versenyszerű, hivatásszerű sporttevékenységet folytatók követhetik el vagy a hobby-jellegű, szabadidős, iskolai sporttevékenység keretében is elkövethető.
Az alkotmánybíróság határozatában arra mutat rá, hogy a versenyszerű, hivatásszerű sporttevékenység keretében elkövetett doppingolás büntetőjogi üldözését tartja kívánatosnak.
Erre utal az eredeti jogszabály 8. bekezdése is, amely egy úgynevezett mentesítő szakasz: „Nem büntethető, aki teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenysége során felhasznált, vagy rajta teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást végeztek, és ezt a hatósági orvosi vizsgálat előtt felfedi.”
Ilyen vizsgálatokat versenysportolókon végeznek, kifejezetten a dopping kiszűrésére.
Ha nem versenysportolóról, és a versenysporthoz kapcsolódó vizsgálatról lenne szó, a nyomozóhatóság csak akkor kötelezhetne ilyen vizsgálatra valakit, ha az illető már a büntetőügy gyanúsítottja lenne, és ezt közölték is vele, ehhez pedig alapos gyanú kell, amit nyilván egy ilyen vizsgálat lenne hivatott megalapozni.
Ez alapján arra következtethetünk, hogy a törvényhozó eredeti szándéka is a versenysport tisztaságának a megóvása volt.

Minden rosszindulatú híresztelés ellenére, amikor a jogalkotók létrehoznak egy jogszabályt, vezeti őket valamely jól meghatározható cél elérése. A büntetőjogi tényállások megalkotásánál, ez egy társadalom számára fontos, és megvédeni kívánt érték. A lopás büntetőjogi eszközökkel történő üldözésének célja nyilvánvalóan a tulajdon védelme. Az emberölés kriminalizálásának oka, az emberi élet megóvása.
De vajon miben határozhatjuk meg a doppingolás üldözésére okot adó, a társadalom számára megvédendő értéket.

A doppingolást a Btk.-ba beemelő törvény miniszteri indokolása ezt az értéket a közegészség védelmében jelöli meg. Ezt erősíti a bűncselekmény Btk.-ban való elhelyezkedése, hiszen a „közegészség elleni bűncselekmények” cím alatt volt található. Azonban ha a védeni kívánt cél a közegészség, nem indokolt csak a versenyszerű vagy hivatásszerű sporttevékenységet folytatókra korlátozni az elkövetők körét. Ekkor a szabadidősporthoz kapcsolódó doppingolást is bűncselekménynek kell minősíteni.

Abban az esetben, ha csak a versenysporthoz kapcsolódó doppingot kívánja üldözni a jogalkotó, a védeni kívánt érték azon a morális elvárásban kell, hogy alapuljon, miszerint a sporttevékenység során a sportteljesítménynek a tisztességes sportolói munka eredményéből kell származnia. Nem elhanyagolhatóak el persze azok a vagyoni természetű érdekek sem, amelyek szinte kivétel nélkül kapcsolódnak a sportteljesítményekhez. Hiszen ma már pénz nélkül nincs teljesítmény. Sőt a pénz mozgatja a versenysportot. Ebben az esetben a közegészség védelme helyett, az anyagi javakat, a tulajdont kell megjelölni védendő célként, hiszen a szabadidő-sportolók számszerűen többen vannak, mint a hivatásszerű sportolók, és ha ők szabadon „rongálhatják” az egészségüket, nehéz a közegészség védelméről beszélni.

A szabadidős sportolók doppinghasználatával kapcsolatban ki kell térnünk arra, hogy joga van-e valakinek rombolnia saját egészségét, joga van-e valakinek akár meg ölnie is magát?

Hol is húzódik a személyes szabadságunk korlátja? Meddig is terjed a szabadságunk? Nyilván addig, amíg más szabadságát, személyiségi jogait nem sértjük.

Az alanyi jogok körét – azaz a szabadon tanúsítható megengedett emberi cselekvések, az autonóm mozgástér nagyságát – a tételes jog, elvileg tetszés szerint szélesre, avagy szűkre szabhatja. Utóbbira példák századunk totális diktatúráinak jogrendszerei. Az ilyen jogrendszerek bukása, széthullása azonban élesen bizonyítja az alanyi jogoknak a tételes jogtól való viszonylagos függetlenségét, magasabb rendűségét.

Ha egy képzeletbeli skála egyik pólusán a diktatúra helyezkedik el, a másik póluson egy idealizált demokrácia, a személyes szabadság korlátozásának kiterjesztésével a diktatúra felé mozdul el a társadalom.

Vajon mit tennénk meg a szabadságunkért? Akár meg is halnánk érte? A magyar és a világtörténelem is számtalan hősről emlékezik meg, akik az életüket adták a szabadságért. De mit tennénk meg mi a szabadságunkért? Nyilván mindenki mást és mást, helyzetétől, vérmérsékletétől, bátorságától, hiúságától függően. De minden bizonnyal lenne köztünk olyan, aki akár meg is halna érte. Megtilthatjuk ezt neki?

Ha valaki a saját életét dobja el, és ezt kötéllel, főbelövéssel teszi nyilvánvalóan joga van hozzá, hiszen senkinek eszébe nem jutna büntetőeljárást indítani amiatt mert valaki öngyilkosságot kísérelt meg. Más megítélés alá esik, aki ebben segédkezik. A Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli az „öngyilkosságban közreműködést” (Btk. 168.§.). Tehát az, aki megkísérli megölni magát nem büntetendő, de aki másnak ebben segít az már igen.

Egy másik önsorsrontó tevékenységnél, a kábítószer-fogyasztásnál viszont nem látták egyértelműen így a magyar törvényalkotók. Mind a fogyasztót, mind a fogyasztást lehetővé tevő cselekményeket büntetik. Ez ügyben némi előrelépés történt. A Köztársasági Elnök a napokban aláírta, és kihirdetésre vár a Btk. olyan irányú módosítása, amely enyhít a korábbi szigoron, többek között arról rendelkezik, hogy aki első alkalommal nyúl kábítószerhez, és vállalja, hogy részt vesz egy felvilágosító programban, ill. orvosi segítséget vesz igénybe a leszokáshoz, elkerüli a büntetőjogi szankciókat, ez az úgynevezett elterelés jogintézménye (elterelés a büntetőjogtól). Ezek a megítélésem szerint üdvözlendő jogszabály-módosítások sajnos még mindig csak kivételes esetekben adnak lehetőséget arra, hogy a fogyasztókat ne vonják büntetőeljárás alá. Az eredeti törvénytervezet sokkal megengedőbb volt annál, mint amit végül megszavazott az Országgyűlés. Magyarország egyébként nemzetközi egyezményekben csak a forgalmazási típusú cselekmények üldözésére vállalt kötelezettséget, ezért nincs jogi akadálya annak, hogy a kábítószer-bűncselekményeknél a fogyasztókat egyáltalán ne vonják büntetőeljárás alá. Az Európai Uniós, és a Brit Korona alá tartozó tengerentúli országokban ez a jövőkép látszik kibontakozni. Több országban már ma sem üldözi a büntetőjog a kábítószer-fogyasztókat, feltéve persze, hogy a drogok terjesztésében nem vettek részt.

A doppingolásnál is két jól elkülöníthető magatartásforma létezik. Egy fogyasztói-, felhasználói típusú és egy forgalmazói típusú.

Figyelemmel arra is, hogy a doppingszerek javasolt adagja nulla, megpróbálom felvázolni, hogy a milyen szabályozást tartanék helyesnek, és célravezetőnk.

A védendő érdekek szerint tehát két csoportra oszthatók azok a területek, amelyeket a büntetőjog eszközeivel, a társadalom védeni akar:

1. Versenyszerű vagy hivatásszerű sporttevékenységet folytatók köre, ahol a „közegészség” mint védendő érték mellett megjelenik a sportot éltető anyagi érdek, amiről most tételezzük fel azt, hogy csak a tisztességes verseny megteremtésében érdekelt, ami hosszú távon igaz is.
2. Hobby-jellegű, iskolai, szabadidős sporttevékenység, ahol egyértelműen a közegészség védelme a társadalom számára preferált érték.

Mindkét területen különbséget kell tenni a felhasználó-fogyasztó jellegű magatartásformák, és az ebből hasznot húzó, kereskedő jellegű magatartásformák között. Utóbbi mindenképpen veszélyesebb a társadalomra, ezért indokolt velük szemben súlyosabb büntetés alkalmazása.

A szabadidősport területén nem tartom indokoltnak, az önsorsrontó fogyasztók büntetőjogi eszközökkel történő üldözését. Ha valaki saját magának kárt okoz, és ezzel másoknak nem árt, az nem a büntetőjogra tartozik. A kereskedő jellegű, a fogyasztásból, az önsorsrontásból hasznot húzó, másokat veszélyeztető magatartást tanúsítók üldözése viszont helyénvalónak látszik.

A versenysport területén mind a doppingolók, mind a doppingolást elősegítők büntetőjogi üldözése indokolt, hiszen itt a védendő értékek között szerepel a verseny tisztaságához fűződő érdek is, és ezt a doppingot felhasználó is sérti.

Érdekesen alakul a két csoport esetében a doppingszerek és módszerek pontos meghatározása, hiszen, a versenysportban gyakran tiltottak olyan szerek melyeket a köznapi életben, tehát a szabadidősportban gyakran fogyasztunk, akár a tudtunkon kívül is a szervezetünkbe juthat. Ilyenek például egyes gyógyszerek hatóanyagai. Érdekesen alakulhat például az alkohol megítélése is, ami nyilvánvalóan legális szer, de a versenysportban gyakran doppingnak minősül.

Két lehetőség kínálkozik a törvényhozó előtt. Vagy nagyon szűkre szabja a büntetőjogilag is tiltott doppingszerek listáját, vagy külön listát készít a versenysportra és külön listát szabadidősportra.

Figyelemreméltó az is, hogy egyes doppingszerek és módszerek veszélyessége között lényeges különbség van, ezért a büntetési tételekben is kifejeződő veszélyességi osztályokra lenne célszerű osztani az egyes szereket és módszereket. (Pl.: A; B; C...  veszélyességi osztályú szer, ill. módszer.)

(Jobboldali - hagyományosan „rendpárti” - választási győzelem esetén nagyobb eséllyel, és jóval rövidebb időn belüli bekövetkezéssel prognosztizáltam volna a doppingolás kriminalizálását.)

Azt javaslom, hogy senki ne használjon doppingszereket vagy doppingnak minősülő, tiltott módszereket, de ha valaki mégis doppingol, mindenekelőtt nagyon vigyázzon az egészségére, mert az a legfontosabb, a többi csak részletkérdés...

Dr. Hajba Tamás - jogász
{dr.hat@freemail.hu}