A hormonrendszer I.

A hormonrendszer rendkívül sok folyamatot befolyásol vagy a létrejövő változásokat egyensúlyban tartja. Hormonrendszerünk tökéletes működése teszi lehetővé az élet továbbadását és fenntartását. A mindennapi életünkben hormonjaink segítségével reagálunk a hirtelen kialakuló szituációkban és hozunk különböző döntéseket. A hormonrendszer hibás működése, néhány hiányzó hormon életre szóló betegségeket alakíthat ki, ami jelentősen megváltoztathatja életvitelünket, korlátozhatja szabadságunkat. Ezért fontos ismernünk hormonrendszerünk működését, hiszen rendkívüli dolgokat irányít, hol tudatosan, hol tudattalanul.

A hormon rendszer az idegrendszerrel együtt összehangolja, szabályozza a szervrendszerek működését. A hormonrendszer végzi a folyamatos, lassú szabályozást. A hormonrendszer lassítja vagy gyorsítja a folyamatokat, az idegrendszer inkább elindítja és megállítja. Ennek megfelelően a hormonrendszer felel a belső környezet állandóságának fenntartásáért, a növekedésért és a szaporodás szervrendszerének ciklusos vagy folyamatos működéséért.

A lassú és folyamatos szabályozásra nagyon alkalmasak a vérben keringő anyagok, mert koncentrációváltozásuk akár a szervezet összes sejtjét is működésváltozásra késztetheti. A váladékukat közvetlenül a vérbe bocsátó, úgynevezett belső elválasztású mirigyek valamilyen inger hatására kis mennyiségben szerves anyagokat, hormonokat ürítenek a vérbe. A hormonok hatására a sejtek működése megváltozik, csökken vagy fokozódik. Az emberi szervezet fő hormontermelő mirigyei:

Agyalapi mirigy, pajzsmirigy, máj, hasnyálmirigy, mellékvese, petefészek/here.

A legtöbbjük többféle hormont is termel.
A belső környezet állandóságának a fenntartásáért felelős hormonok mennyiségét legtöbbször magának a szabályozott tényezőnek az értéke befolyásolja. Ilyen szabályozásra jó példa a hasnyálmirigy belső elválasztású mirigyrészei által termelt inzulin nevű hormon.

Az inzulin a vér glükózmennyiségének szabályozója: szerepe az, hogy a táplálkozás után a vér nagy cukortartalmát csökkentse. Az inzulin a szervezet összes sejtjét arra készteti, hogy a vérből felvegye a cukrot, raktározza vagy elégesse, tehát elősegíti a normális vércukorszint helyreállítását.

A hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit a vér megemelkedett glükózkoncentrációja serkenti fokozott működésre. Amint a termelődő inzulin hatására csökkenni kezd a vér glükózkoncentrációja, csökkenni fog az inzulintermelés is.  A belső környezet állandósága nem azt jelenti, hogy minden tényező értéke egy előre megszabott állandó. Azt az értéket, amelyet a hormonrendszer fenntart, a belső környezet többi értéke, több szerv működése befolyásolja. Ez a bonyolult szabályozás úgy valósulhat meg könnyen, hogy a hormontermelést a szervezet több helyen is képes befolyásolni, vagyis a hormon mennyiségét egy másik hormon mennyisége szabályozza. Jó példa erre a pajzsmirigy által termelt hormon, a tiroxin.

A tiroxin a legáltalánosabban ható hormonok egyike, a szervezet lebontó folyamatait gyorsítja. Ezt a hatást úgy éri el, hogy a mitokondriumok külső hártyájának az áteresztőképességét növeli, és ezzel a szervezet összes sejtjének a lebontófolyamatait serkenti. Hatására a sejtek cukorégetése nő, a hőtermelés fokozódik, a bőr kipirul, izzad, a táplálékégetés intenzívebbé válik, gyorsul a légzés, szaporábban a ver a szív, az idegrendszer ingerlékenyebb, érzékenyebb lesz.

A pajzsmirigy tiroxintermelését maga a pajzsmirigy is szabályozza: ha a vér tiroxintartalma nagy, csökken a tiroxintermelés. Az agyalapi mirigy egyik hormonja is képes serkenteni a pajzsmirigy tiroxintermelését. Ha a vér tiroxinkoncentrációja nagy, az agyalapi mirigy csökkenti ennek a hormonnak a termelését, így a pajzsmirigy emiatt is kevesebb tiroxint termel. Végül az idegrendszer is szabályozza a tiroxintermelést. Az egyik agyterületen ugyanis az agyalapi mirigy serkentő hormonját serkentő és gátló anyag termelődik. Ha nő a vérben a tiroxin mennyisége, akkor ezt az idegrendszer megfelelő sejtjei is érzékelik, és csökkentik, és csökkentik a serkentő, illetve növelik a gátló anyagok mennyiségét. Amíg a serkentés és a gátlás egyensúlyban van, a tiroxintermelés normális, a sejtek lebontó anyagcseréje is átlagos. Ha a szervezet olyan hatást érzékel, amely miatt a sejtek anyagcseréjét fokozni kell, akkor a pajzsmirigy hormontermelése a serkentő anyagok és az agyalapi mirigy serkentő hormonjának segítségével az addiginál magasabb szintre áll be.

Ha ebben a szabályozórendszerben zavar támad, akkor elképzelhető, hogy a pajzsmirigy a szükségesnél fokozottabban működik. Ilyenkor a mirigy meg is nagyobbodik.

A hormonok által szabályozott tényező mértéke a külső körülményeknek megfelelően változhat. A szabályozott értéket sokszor az idegrendszer állítja be. Például a mellékvese közvetlenül az idegrendszer parancsára termeli az adrenalin nevű hormont.
Az adrenalin úgynevezett szimpatikus hatást vált ki, azaz a szervezet erőit mozgósítja, készenlétbe helyezi támadás vagy védekezés esetére. A szimpatikus hatás azt jelenti, hogy fokozódik a mozgási szervrendszer, az érzékszervek és az idegrendszer vérellátottsága, működése; nő a vércukorszint; fokozódik a légzési és a keringési szervrendszer teljesítménye. Ugyanakkor más szervrendszerek vérellátottsága csökken, a bőr elsápad, az emésztés és felszívás lassul, és a nemi szervek vérellátottsága is csökken.

Ez a reakció az idegrendszertől indul, hiszen mérlegelni kell, hogy milyen körülmények esetén kell támadni vagy védekezni, vagy esetleg gyorsan reagálni. Ezt a minden szerv működését befolyásoló folyamatot a hormonrendszernek kell fenntartania, hiszen az idegrendszert nagyon igénybe venné, ha minden egyes szerv működését idegi úton kellene befolyásolnia. A szimpatikus hatást tehát az idegrendszer indítja el, de a megváltoztatott egyensúlyt a hormonrendszer tartja fenn az adrenalin segítségével.

Folyt köv.: A hormonokról általában - A hormonok működése