A hormonrendszer II.

A hormonokról általában

A hormon szó a görög „ormao” serkentek, buzdítok szóból ered. A hormonok nem fajspecifikus anyagok, például a sertésinzulin emberre is jól hat.

A hormonokat nem mindig belső elválasztású (endokrin) mirigy termeli és nem mindig a vér szállítja.

A hormonrendszer működését befolyásolja az idegrendszer, sőt egyes szabályozóanyagokat maga az idegrendszer termel, ezért a hormonrendszert nemcsak endokrin rendszernek, hanem neuroendokrin (neuro=idegi) rendszernek is szoktuk nevezni.

A hormon hatását a sejt belsejébe legtöbbször egy úgynevezett második hírvivő közvetíti. Ez a második hírvivő a cAMP (ciklikus adenozin monofoszfát), amelynek feladata a sejt anyagcseréjét oly módon megváltoztatni, ahogy azt a sejt információtartalma lehetővé teszi. A hormonok többsége ugyanis a sejthártya receptorain kötődik meg. A sejthártyába kívülről beépült receptorfehérjék kapcsolatosak a sejthártya belső felszínéhez kötődő enzimfehérjékkel. Amikor a receptorfehérjék megkötik a hormonmolekulát, térszerkezetük úgy változik meg, hogy a velük érintkező belső enzimfehérje térszerkezetét is megváltoztatják. Az enzimfehérje így képessé válik a rá jellemző enzimaktivitás kifejtésére. A belső fehérje sok hormonreceptor esetében egy olyan enzim, amely ATP-ből létrehozza az előbb említett második hírvivőt a ciklikus AMP-t (cAMP).

Vannak azonban olyan hormonok, a szteroidok, amelyek – minthogy zsíroldékonyak – átjutnak a sejthártyán, és a sejtmag belsejében, a DNS-en kötődnek meg, s így szabályozzák a sejt fehérjeszintézisét.

A hormonok kémiailag három csoportba oszthatók:

1. fehérje természetűek, pl. az agyalapi mirigy hormonjai
2. szteroid hormonok: a mellékvesekéreg és a szexuálmirigyek hormonjai
3. fenolszármazékok, pl. a pajzsmirigyhormonok és az adrenalin.

Az agyalapi mirigy

Az agyalapi mirigy (görög-latin nevén hipofízis) az idegrendszer és a hormonrendszer egyik összekapcsolódási pontja. Az agyalapi mirigy szinte az összes hormontermelő szerv működését szabályozza. Az agyalapi mirigy által termelt hormon mindegyike igen csekélyszámú közvetlen hatástól eltekintve serkentő anyag.

Az agynak az orrüreg felé eső belső felszínén, az ékcsont töröknyeregnek nevezett mélyedésében helyezkedik el ez a borsónyi mirigy. Átlagos súlya emberben 0,6 g.
Az agyalapi mirigy három részre bomlik: az elülső vagy mellső lebenyre, ami hámeredetű, valódi belső elválasztású mirigy, a középső lebenyre, ami az emberben nem jellegzetes és a hátsó lebenyre, ami idegi eredetű, az aggyal szorosan összefügg, és megfelelően metszve az agy közvetlen folytatásának látszik.

Az elülső vagy mellső lebeny

Az agyalapi mirigy mellső lebenye hatféle hormont termel. A növekedési hormont (szomatrotop hormon, STH vagy GH), a pajzsmirigyserkentő hormont (tireotrop hormon, TSH), a mellékvesekéreg-serkentő hormont (andrenokortikotrop hormon, ACTH), a tüszőserkentő hormont (follikulusz-stimuláló hormon, FSH), a sárgatestserkentő hormont (lutanizáló hormon, LH) és a tejelválasztást serkentő hormont (prolaktin, PRL).

Folyt köv: A mellső lebenyben termelődő hormonok szerepe