A keringési rendszer II.

A vér

A vér zárt csőrendszerben, az érrendszerben kering és tulajdonképpen csak az ér falának sejtjeivel érintkezik. A távolabb eső sejtek úgy kapják meg a szükséges anyagokat, hogy a vér folyékony sejt közötti állományának egy része az erek falán kilép az éren kívüli szövetek közé, és magával viszi a tápanyagokat, majd egy távolabbi szakaszon a folyadék visszalép az érbe, de már bomlástermékeket is hoz magával.

A vér szervesanyag-tartalmát az érzékszervek, az idegrendszer és a mozgás segítségével a táplálkozás szerve tartja állandó szinten. Az ionkoncentráció fenntartásában ezenkívül még beleszól a kültakaró az izzadással; a hidrogén-koncentráció, azaz a kémhatás szabályozásába a kiválasztás és a hormonrendszer. A vér oxigén- és szén-dioxid-tartalmának meghatározásában a légzésnek van szerepe. A vérnyomást a keringés rendszere hozza létre, de hatással van rá a táplálkozás, a kiválasztás, a hormonrendszer és az idegrendszer is. A vér, és így az egész szervezet hőmérsékletét a kültakaró, a mozgás, a táplálkozás, a keringés, a hormonrendszer és az idegrendszer szabályozza. A vér térfogatát szabályozza a táplálkozás, a légzés, a kiválasztás, a hormonrendszer, de maga a vér is elősegíti a vértérfogat megőrzését a véralvadás folyamatával. A vért az idegen anyagoktól a táplálkozás szervrendszere óvja, és a bejutott idegen anyagokat a vérrel keringő fehérvérsejtek távolítják el.

A vér különleges szövet: folyékony a sejt közötti állománya, az úgynevezett vérplazma vízben oldott anyagokat, ionokat, glükózt, aminosavakat, légzési gázokat és fehérjéket tartalmaz. A vérplazmában sodródnak a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék.

A vérplazma felveszi a bélből felszívódó tápanyagokat, a glükózt, az aminosavakat, az ionokat és ezeket a vérkeringéssel minden szövethez eljuttatja. A sejtek bomlástermékei szintén a vérplazmába kerülnek, ahonnan a vese választja majd ki őket. A vérplazma fehérjéi hozzák létre a vér ozmózisnyomását. A vérplazmában oldva találhatók az idegen anyagokat felismerő fehérjemolekulák, az úgynevezett ellenanyagok, valamint a véralvadásban részt vevő fehérjék is.

A vörösvérsejtek szállítják az oxigént. Az oxigén szállítására alkalmas molekula a hemoglobin, a vörösvérsejtek legnagyobb részét ez a molekula képezi. A szén-dioxid részben a vörösvérsejtek hemoglobinjához kötve, részben a vérplazmában oldva kerül a tüdőbe.

A fehérvérsejtek a vérrel állandó körforgásban vannak. A bekerült kórokozót vagy idegen anyagot a fehérvérsejtek sejthártyájuk receptorfehérjéivel azonnal felfedezik, ellene szabad, sejthártyához nem kapcsolódó receptorfehérjéket termelnek, és vagy bekebelezik az idegen anyagot, vagy enzimek segítségével elpusztítják, felaprítják.

A vérlemezkék magvatlan, sejthártyával körülvett sejtdarabok, úgy mondjuk sejttörmelékek. A vérplazmában vannak olyan fehérjék, amelyek az érfal sérülésekor fonalas formában kicsapódnak, és a sérülésen hálót képeznek. A kifolyó vér vérlemezkéi állábakat növesztve ezen a hálón tapadnak meg, majd a fehérvérsejtek és a vörösvérsejtek is fennakadnak a hálón, és így rövidesen véralvadék jön létre, amely elzárja a sebet.

A vér és alkotóelemei részletesebben

A vér

Az ember átlagos vérmennyisége 5 liter. Ennek körülbelül a fele vérplazma, a többit az alakos elemek teszik ki.

Vérplazma

A vérplazma körülbelül 90%-a víz. A kis szerves molekulák közül zsírsavak fehérjéhez kötve, a glükóz és az aminosavak a vízben oldva találhatók benne. Az ionok közül legjelentősebb a nátriumion,de van klorid-, hidrogén-karbonát-, foszfát-, kálium- és kalciumion is.

Oldott állapotú fehérjék is vannak a vérplazmában. Három jól elkülöníthető csoportjuk: az albuminok, a globulinok és a fibrinogén. Az albuminokból van a legtöbb, ezért ezeknek van a legnagyobb szerepük a vér kolloidjai által kialakított ozmózisnyomás fenntartásában. Mind az albuminok, mind a globulinok részt vesznek a vérben a különböző anyagok szállításában. A globulinok egy csoportját az immunglobulinok adják, amelyek a szervezet idegen anyagok elleni védekezésében jelentősek. A fibrinogén a véralvadás nélkülözhetetlen anyaga. A plazmafehérjék legnagyobb része a májban képződik. A vérplazma ion-, cukor és fehérjetartalma együtt adja a vér ozmotikus nyomását.

Vörösvérsejtek

A vörösvérsejtek alakja benyomott koronghoz hasonló. 1 mm3 vérben átlagosan 5 millió vörösvérsejt van. A vörösvérsejtek a vörös csontvelőben képződnek, öregedésük során duzzadnak, és mintegy 120 nap után a lépben bomlanak le. A lebomló hemoglobint a máj átalakítja, és vastartalmát raktározza.

A vörösvérsejtek a légzési gázok szállítására specializálódtak. A vér a tüdőben oxigént vesz fel és szén-dioxidot ad le, a szövetekben ugyanez a folyamat fordítva megy végbe. A légzési gázok diffúzióval áramlanak a tüdő levegője, a vér és a sejt közötti folyadék között.

A vörösvérsejtek felszínén jellegzetes, egyediséget jelölő szénhidrátláncú markeranyagok vannak. Az egyik típust A és B betűvel jelöljük, a másik típusú anyagot Rh-val, de egyéb vércsoportrendszerek is vannak.

Az AB0 vércsoportrendszer szerint az emberek egy részének vörösvérsejtjei A típusú felszíni anyagot hordoznak, ők az A vércsoportúak. A másik csoport B típusú felszíni anyagot hordoz, ők B vércsoportúak. Az AB vércsoportú emberek vörösvérsejtjein mind A, mind B típusú anyag egyaránt megtalálható, míg a 0-s vércsoportúak vörösvérsejtjein sem A, sem B típusú anyag nincs.

Az Rh vércsoportrendszer az AB0 vércsoporttól független. Az emberek egy részének van ilyen felszíni anyaga, ők Rh-pozitívok, másik részének viszont nincs, ők Rh-negatív vércsoportúak.

A vércsoportrendszernek a véralvadás szempontjából van jelentősége. Ha egy-egy csepp különböző vércsoportú vért összekeverünk, akkor a két vér kicsapja egymást, azaz a vörösvérsejtek rögökké állnak össze. Amennyiben nem megfelelő vért adnak valakinek, és a beadott vér kicsapódik, a rögök eltömhetik az ereket.

A vérrel kapcsolatban gyakran hallani például azt, hogy valaki vérszegény. Vérszegénységnek nemcsak azt nevezzük, amikor a vörösvérsejtszám kevesebb a normálisnál, hanem a csökkent hemoglobintartalom is vérszegénységet jelent. Mindkettőt okozhatja csontvelő-károsodás, májkárosodás, de vas-vagy vitaminhiány is.

Fehérvérsejtek

A fehérvérsejtek a véráramban gömb alakúak, de az ereken kívül, a szövetek között állábakkal haladnak. Egy mm3 vérben 6-8 ezer fehérvérsejt van. A fehérvérsejtek is a vörös csontvelőben termelődnek. Élettartamuk néhány naptól 10 évig is terjedhet. A fehérvérsejteket egyrészt alakjuk és festődési tulajdonságaik alapján szokták csoportosítani, másrészt élettani szempontú csoportosítás is lehetséges.

Élettani szempontból a fehérvérsejteket két csoportra osztjuk: falósejtekre és nyiroksejtekre. A falósejtekhez tartoznak a kis falósejtek és a nagy falósejtek. A granulocita kis falósejt. A granulocita az idegen anyagot bekebelezi, és enzimjei segítségével a sejten belül lebontja. A monociták nagy, bab alakú sejtmaggal rendelkező, hatalmas fehérvérsejtek, amelyek szerepüket illetően nagy falósejtek. Az átlagos sejtnél nagyobb méretük lehetővé teszi, hogy például rákossá vált sejteket is bekebelezzenek és sejten belül lebontsanak. A nyiroksejtek, azaz a limfociták is két csoportra oszlanak: T-, és B-limfocitákra. A T-limfociták a vörös csontvelőben képződnek, de a csecsemőmirigyben érnek, ők felelősek a sejthez kötött immunitásért. A B-limfociták a vörös csontvelőben is érnek, szerepük az antitest immunitása.

A fehérvérsejtek száma fertőzés esetén megnő. A fehérvérűség a kóros fehérvérsejtek olyan mérvű elszaporodása, amely az egészséges sejtek termelődését is akadályozza.

Vérlemezkék

A vérlemezkék is a vörös csontvelőben termelődnek. Számuk mm3-enként 150-300 ezer, élettartamuk egy-két hét.

A véralvadás azért bonyolult folyamat, mert egyrészt a vérnek folyékonynak kell lennie, másrészt a sérülés hatására azonnal szilárd anyagnak kell kiválnia. 13 véralvadási faktort ismerünk, és bármelyik hiánya zavart okoz a véralvadás folyamatában.