A motiváció és fenntartása II.

Mindenkinek az életében vannak hullámhegyek- és völgyek! Vannak olyan napok, amikor felkelni is utálunk, az elénk kerülő étel vagy hideg vagy meleg, sótlan, sós, túl sok vagy éppen túl kevés. Ilyenkor egy könnyű séta gondolata is utálatos fáradtságot és gondot okoz, pedig a könnyed szórakozáson kívül még számos egyéb feladat várna ránk! Az ilyen napok alól egy sportoló élete sem kivétel! Ekkor a diétás étrend gondolata is minden agysejtünkben hatalmas lázadást eredményez a nehéz, súlyzós edzéshez pedig, annyi kedvünk van, mint gyomormosásra menni! Mit tegyünk ezeken a napokon, amikor lelkesedésünk a nullapont alá süllyed?

Ha versenyzők vagyunk, nagyon egyszerű dolgunk van: gondoljunk a közeledő verseny időpontjára! Gondoljunk arra, hogy a többi testépítő, aki szintén erre a versenyre készül, éppen gőzerővel azon dolgozik, hogy felülmúljon minket! Idézzük fel az elmúlt verseny eredményét és azt, hogy akkor milyen szintet értünk el! Ha akkor nem voltunk csúcsformában, sokat nem is kell tennünk a plusz motivációért, mert az elkeserítő gyengébb versenyforma óriási elszántságot ad az elkövetkező évekre! Ha nem azt az eredményt értük el, amire számítottunk, akkor az lehet további ösztönzés, hogy még jobbnak kell lennünk az áhított helyezés megszerzéséért! Ha esetleg mi voltunk a legjobbak, minden elismerést begyűjtöttünk, ideje új távlatokban gondolkodni, azon mesterkedni és dolgozni, hogy eggyel nagyobb szinten is összemérjük az erőnket az ott versenyző többi testépítővel!

Egy hibába azonban ne essünk: soha ne hibáztassunk másokat rossz vagy várakozáson aluli szereplésünkért! Ez sajnos azt jelentené, hogy teljesen elégedettek vagyunk magunkkal, ami ilyen esetben nem önbizalmat jelent, hanem önelégültséget! Mindenkinek vannak javításra szoruló pontjai, minden évben fejlődni kell azért, hogy versenyben maradhassunk! Ugyanazt a szintet mutatni minden évben egy testépítőnek maga a halál! A teljes elégedettség gyakorlatilag a pályafutás végét is jelentheti! Uralkodjunk magunkon, értékeljük magunkat őszintén, ismerjük el ellenfeleinket, így soha nem fogyhatunk ki a motivációból!

A verseny napja azonban csak egy esemény az évből, ha úgy vesszük az év egyetlen napja! Igen nehéz az esztendő többi napján egyetlen időpontra koncentrálni, mindig ezt az egy dátumot felidézni és innen meríteni egy évnyi erőfeszítés ösztönzését! A dolgos hétköznapokban bizony elkalandozhat figyelmünk, lankadhat kitartásunk, hiszen ez a sportág – főleg a versenyfelkészülés időszakában - igazi igavonásnak tűnhet! Ebben az állandó munkában szükség van a mindennapokon is motivációra! Itt is viszonylag könnyű dolga van egy versenyző testépítőnek! Egy mindenre elszánt versenyző sportoló ugyanis szenvedélyesen szereti sportágát, így arról olvasva vagy képanyagot, videofilmet nézve azonnal heves vágyat érez a kemény edzések iránt. Gyakorlatilag ez az, amivel serkenti lehet az ösztönző erőt!

Manapság rengeteg videofilm készül a profik edzéséről, a legnagyobb versenyekről! Ha ezekbe edzés előtt vagy reggel a nap indulásakor belekukkantunk, mindjárt nem fog nehézséget okozni, hogy megegyük diétás ételeinket és, hogy brutalitásig fokozzuk edzésünket. A testépítéssel és fitness-szel foglalkozó kiadványok száma is egyre gyarapodik, a külföldön kapható, idegen nyelvű újságokhoz is könnyedén hozzá lehet jutni, amelyekben rengeteg verseny- és edzésképet találhatunk, ezeket nézve serkenthetjük lelkesedésünket, az információkból pedig tájékozódhatunk az új táplálékkiegészítők, edzéstervek és tudományos felfedezések felől.

Motiválhatjuk magunkat saját edzéseredményeinkkel is: edzésnaplót vezetve nyomon kísérhetjük fejlődésünket, készíthetünk magunkról fotókat, figyelve a haladásunkat, aminél nagyobb ösztönzést nehéz találni. egy versenyző testépítő könnyedén ki tud lábalni a lelki holtpontról feltéve, ha igazi alázattal viseltetik szeretett sportága iránt. De mi van akkor, ha nem vagyunk versenyző testépítők?

Folyt.köv.