A motiváció és fenntartása III.

Ha csak azért kezdtük el az edzéseket, hogy egyszerűen mondva jobban nézzünk ki, akkor sincs túl nehéz dolgunk! Általában az ember, ha jól akar kinézni, mások elismerését keresi. Ezt egyáltalán nem kell szégyellni, mert az ember természetéből eredendő tulajdonság, hogy a lehető legtöbb ember tetszését elnyerje. Ezért az sem szégyenletes dolog, ha valaki azért kezdi el az edzéseket, azért dönt testének átformálása mellett, mert jobb alakot kíván, amivel ha nem is hódítani, de tetszést aratni képes.

Ha már jó ideje foglalkozunk testünkkel és további motivációra van szükségünk, csak hallgassuk meg mások elismerő szavait, hogy mostanában mennyire jól festünk, mennyit fejlődtünk vagy éppen milyen sokat fogytunk. Raktározzuk el tudatunkban ezeket a szavakat és ha elérkeznek azok a bizonyos fáradtabb lelkületű napok, amikor mindent szürkének látunk, igyekezzünk felidézni a dicséreteket, amitől új erőre kaphatunk és talán eszünkbe jut az is, hogy érdemes küzdeni az edzőteremben, érdemes olyan ételeket fogyasztani, amivel őrizhetjük az edzéssel megszerzett alakot.

Azonban az is előfordulhat, hogy egyelőre nem kapjuk meg a hőn áhított elismerő szavakat. Ekkor az a feladat, hogy gyengébb pillanatainkban felidézzük gondolatainkban azokat a teremben lévő fiúkat és lányokat, akiknek kifogástalan alakját el szeretnénk érni. Ez nagy hatással lehet lelkierőnkre, hatalmas ösztönzést ad.

Vannak olyan emberek, akik saját maguk erős kritizálásával próbálják önmagukat keményebb munkára serkenteni. Ez egy ideig talán működhet, de egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy nem is fejlődünk, sőt egyre rosszabbak vagyunk és mindezt az önpusztító, negatív szavak állandó ismételgetése okozza, melyeket saját alakunkra zúdítunk. Ha állandóan túlzott kritikával sújtjuk magunkat, nem fogjuk észrevenni változásainkat, javulásainkat, de hogy is vennénk észre, mikor csak a rossz oldalaink foglalkoztatnak bennünket. Értékeljük magunkat mindig őszintén, de ne ócsárlás legyen belőle! Vegyük észre az apró javulásokat is, például a testrész edzésekor a használt súlyok növekedését vagy a jobb koncentráció okozta agy-izom kapcsolat erőteljesebb érzékelését. Mindig javulunk - feltéve, ha keményen edzünk és diétázunk -, csak észre kell vennünk a javulást.

A motiváció különös dolog, hiszen nem kézzelfogható tényező, nem esszük meg, nem isszuk meg, megvenni nem kell, de mégis nagyon sok múlik rajta! Motiváltnak lenni jó dolog, ezt elveszíteni szörnyű érzés! A motiváltságot lehet visszaszerezni, lehet fokozni, azonban akarnunk kell motiváltnak lenni! A motiváció egy érzés, amely saját magunkból fakad, így rajtunk múlik, hogy elsöprő lendülettel állunk neki napi feladatainknak vagy lézengve tengődünk, és teljesítményünk épphogy megüti a minimális szintet. Az ösztönző erőt magunknak kell „legyártani”! Figyeljük magunkat, hogy lustaságból mondogatjuk, hogy hiányzik a motiváció vagy valóban ez a helyzet fordul elő! A lustaságra nincs mentség a lelki kimerülésből viszont a fenti apró fogásokkal ki tudunk lábalni! Idővel rájövünk, hogy számunkra milyen apró dolgok jelentenek valódi ösztönzést, ami észrevehető edzéseink és egész napos tevékenységeink hatékonyságából. Óriási a különbség a teljesítményt tekintve, amikor lelkesen vágunk neki valaminek vagy csak muszájból. Egyébként előfordulhat olyan eset, mikor hosszabb ideig valamilyen feladat végrehajtására kötelezzük magunkat, hogy egy idő után kitartásunk maga jelentheti az ösztönzést.

Versenyezni kívánó embereknek elmondanám, hogy hihetetlen munkabírás, könyörtelen szigor kell a versenyszerű testépítéshez. Ha nem azzal a gondolattal kelünk és fekszünk, hogy bizony versenyképes fizikumot fogunk létrehozni, ha nem tudjuk magunkat az edzésekre „felpörgetni”, ha nincs lelkierőnk a diétás étrend önkéntes betartásához, akkor a motiváció kevés lesz ahhoz, hogy egy napon jó versenyző legyen belőlünk! Talán jobb lenne más felé fordítani az érdeklődésünket vagy érdemesebb csak azért edzeni, hogy elismerően szóljanak rólunk! A motiváció nagyon fontos, de nem minden! Egyszerűen mondva a kellő motiváltság is rajtunk múlik!