A testépítés mint sport

A testépítés még mindig alábecsült sportágnak számít köszönhetően az emberek többségének teljes tudáshiányának.

A testépítés, mint sport

A testépítők története új keletű, de az úttörők már a XX. század elején megjelentek. A versenyszerű testépítés a század közepén kezdődött, népszerűsége azóta is egyre emelkedik, bár még mindig elmarad a megérdemelt megbecsüléstől.

Sokan úgy tartják, hogy a testépítés nem sport. Ők azok, akik semmit sem tudnak a testépítésről, egy versenyt sem néztek végig, csak néhány kósza hírtöredéket láttak a sportról. A testépítők felkészüléséről fogalmuk sincs, és nem is akarnak tudni róla. Eleve elítélik a sportágat a pletykák, rosszindulatú szóbeszédek alapján. Manapság nagy divat a testépítést szabadidősportnak nevezni. Ez is a teljes tájékozatlanság hiánya. Valóban vannak olyanok, akik csak hobbiból űzik ezt a sportot, de ez így van rendjén. Minden sportban léteznek profik, amatőrök és hobbisportolók. Érdekes hogy sokan fociznak hobbiból, mégsem nevezik a labdarúgást szabadidősportnak.

A világ nagy részén arról a sportról, amelyet sokan űznek akár amatőr szinten is, azt mondják, hogy nagy tömegbázissal rendelkezik. De úgy látszik ezek az idők országunkban elmúltak, vagy soha nem is voltak. Sajnos a testépítést azért illetik ilyen jelzővel, mert nincs előkelő helyen a sportok rangsorában, amit ki tudja milyen szervezet állít fel saját, tudatlan mércéje szerint. Már eleve tiszteletlenséget és alul műveltséget sejtet a sportok rangsorba állítása és teljesen felháborító (számomra legalábbis), hogy egy olyan sportot becsülnek le ennyire, amit életmódként kell művelni, ha csúcsszintű testépítésről van szó.

Ahhoz, hogy valaki a profik között is megállja a helyét az egész életének a testépítés körül kell forognia. A csúcsprofi meghatározott időben eszik, nem mindegy, hogy mit és mennyit és az is lényeges tényező, hogy mennyit és mit iszik hozzá. Ezt az év nagy részében tartania kell ellenkező esetben néhány nap, sőt néhány óra linkeskedéssel búcsút mondhat ragyogó formájának. Ez a testépítőknek a vég. Mindig formaközelben kell lenniük, hogy a megélhetéshez a versenyeken kívüli szerződéses fellépéseken ne okozzanak csalódást rajongóiknak. Természetesen a versenyeken a csúcsforma kötelező. Ehhez a spártai étkezés mellett szükséges az iszonyú kemény, intenzív edzések lelkiismeretes végrehajtása versenyszezonban és azon kívül is.

A testépítőknek gyakorlatilag egész évben szezon van, csak időszakonként más célkitűzéssel dolgoznak. Az úgynevezett tömegnövelő időszakban – mint a neve is mutatja- a lehető legnagyobb izomtömegre és ennek egyenes arányaként a lehető legnagyobb izomerőre kell szert tenni. A verseny előtti felkészülés - a szálkásítás – célja a tömegnövelő időszakban megszerzett izmok teljes zsírtalanítása, oly mértékben, amit semmilyen más sportban nem látni, mindezt úgy, hogy az izmok harmóniája, arányossága, szimmetriája szép és tetszetős legyen. Az ókori görögök ezt a testet tartották ideálnak, és a szobrászok csodálatos műveiken ezt választották mintának. A szálkásításhoz és a tömegnöveléshez is jelentős táplálkozástudományi ismeretek szükségesek. Nincs még egy ilyen sport, amiben ennyire ismernie kell a versenyzőnek saját testét, erőnlétét, teljesítőképességét, mindezt a tudomány alapos tanulmányozására fektetve.

A hatalmas izomzat hosszú évek kitartó munkájának eredménye (Jay Cutler)

Az egyik legnagyobb tévhit a testépítőkkel kapcsolatban, hogy izomzatuk „fel van fújva”. Az izomerő és az izomtömeg nagysága egyenesen arányos, tehát a hatalmas izomtömeghez hatalmas izomerő párosul, a nagy súlyok emelése nélkül egyszerűen nem lehet nagy izmokat kifejleszteni. A súlyemelőkre és az erőemelőkre sosem mondják, hogy felfújtak pedig ezek a sportágak mégha csak távoli is, de rokonai a testépítésnek. A súlyemelés és a testépítés közös vonása, hogy mindkettő a nagy erőre épít, a testépítésnél azonban fontos az edzésmódszer, a gyakorlatok kiválasztása és sorrendje és a legkiemelkedőbb tényező a táplálkozás is. Egyébként a súlyemelők alapvető kiegészítő sportága a testépítő gyakorlatok elvégzése, e nélkül nem tudnának kiugró eredményeket produkálni.

A testépítő versenyzők egy-egy verseny alkalmával hosszú idők kitartó munkáját és felhalmozott tudását mutatják be a színpadon. A színpadi pózolást sokan férfiatlannak tartják. Érdekes módon a műkorcsolyázók egyébként elismerést érdemlő produkcióira és az operaénekesek mesés előadásaikat nem tartják férfiatlannak. Pedig ezek a színpadi szereplések sokban hasonlítanak a testépítők színpadi versenyeihez.

A testépítők pózolása igen kemény munka ugyanúgy, mint az énekes vagy a korcsolyázó teljesítménye. A testépítőnek az egész izomzatát egyszerre kell megfeszítenie, hasát behúznia, mindezt hosszú órákon keresztül (rövid szünetekkel), mosolyogva, hogy elnyerje a nézők szimpátiáját is. A versenyzők egy rendezvény alkalmával több kilót veszítenek súlyukból, mindehhez társul a teljes mentális kimerültség, köszönhetően a versenyláznak és a tétnek. A testépítésben a versenyek helyezéseinek sorrendje szubjektív módon történik, mint például a műkorcsolyánál vagy a műugrásnál. Sokszor látni elkeseredett testépítőket eredményhirdetés után, hiszen olykor a 3-4 hónapos koplalás és ájulásig edzés sem elegendő a trófea begyűjtéséhez.

Ez egy ilyen sport. SPORT csupa nagybetűvel. Szabadidős testépítők pedig nem léteznek, mert aki ezt a sportot választja egy új életet választ, ami nagyon sok munkával, elkötelezettséggel és lemondással jár.