A vitaminok

A IX. század második felében kísérleteket végeztek a szervezet energiaszükségletének megismerésére. Lunyin és Sacin kísérleti állatai a pontosan kiszámított mennyiségű fehérjét, zsírt, szénhidrátot, vizet és sókat kapták tiszta állapotban, és mérgezési tünetek között elpusztultak. Csak a vitaminok felfedezése mutatott rá arra, hogy itt nem energiafedezésben, hanem eddig ismeretlen anyagok hiányában kell az okokat keresni.

1906-ban megállapítást nyert, hogy bizonyos betegségek és a táplálék ismeretlen anyagai között összefüggés van. Ezek a kísérletek abba az időbe estek, amikor az aminosavak fontosságát felismerték. Így sokan arra gondoltak, hogy a táplálék ismeretlen anyagai még fel nem fedezett aminosavak. Ezen az alapon nevezték el az ismeretlen anyagokat vitaminoknak, vagyis olyan nitrogéntartalmú vegyületeknek (amino), amelyek az élethez (vita = élet) elengedhetetlenül szükségesek. Később bebizonyosodott, hogy a vitaminok sokszor nem is tartalmaznak nitrogént, de a név megmaradt.

A zöldségeknek rengeteg vitamintartalmuk van

Amikor a vitaminok még ismeretlenek voltak gyakori volt a teljes vitaminhiány okozta betegségek, mint például a skorbut vagy a beri-beri.

A vitaminok felfedezésével a járványszerűen előforduló vitaminhiányok eltűntek, de minden betegséget a vitaminok sem szüntették meg. A vitaminszegénység ma sokkal gyakoribb a teljes vitaminhiánynál.

A táplálék vitamintartalmának teljes hiányát tablettákkal nem lehet pótolni, de az átmeneti csökkent vitaminellátás vagy a szervezet fokozott vitaminigényét betegségek esetén igen jól ki lehet egészíteni.

Lehetséges, hogy a vitaminszegénység nem onnan származik, hogy a táplálékkal nem jut elegendő vitaminhoz az ember, hanem eredhet onnan, hogy a tápcsatorna megbetegedése, gyulladása miatt a vitaminok nem tudnak felszívódni a bélből.

A vitaminokat az orvostudomány oldódásuk szerint vízben vagy zsírban oldódók csoportjára szokta osztani. A vízben oldódó vitaminok a szervezetben sehol sem tudnak felraktározódni. Ezzel szemben a zsírban oldódók a szervezet zsírjaiban felhalmozódnak és későbbi időkben a tartalékból fokozatosan kerül forgalomba a szervezet rendelkezésére a szükséges mennyiség.

A vízben oldódó vitaminokat a szükséges mennyiségben naponta kell felvenni a táplálékkal, különben azonnal részleges vitaminhiány alakulhat ki. Ugyanakkor a szervezet szükségletein felül felvett mennyiség a vizelet útján naponta kiürül.

Zsírban oldódó vitaminok

A-vitamin

Sárgás olajszerű anyag. A természetben több vegyületet találunk, amelynek szerkezete közeli rokonságban van valamilyen vitaminnal. Ezek a szervezetben képesek az illető vitaminná átalakulni. Az ilyen anyagokat provitaminoknak nevezzük. Az A-vitaminok a növényvilágban, különösen egyes növényi részekben, gyümölcsökben találhatók.

A karotinoknak nevezett festékek vegyileg rokonságban vannak az A-vitaminnal, és A-provitaminként szerepelnek

Az A-vitamint (a D-vitaminnal együtt) a legbőségesebben a halmájolaj tartalmazza. Karotin-tartalmú növényekből halmozódik fel a tengeri halak, és kisebb mennyiségben az édesvízi halak májában. Található A-vitamin a sertés, a marha, a juh májában, a tejszínben, a vajban és a tojássárgájában. A növényekben csak A-provitaminok találhatók, így a paraj, kelkáposzta, cékla, saláta, sárgarépa, sütőtök és a barack főleg karotint tartalmaz. A lefölözött tejben és a margarinban nincsen A-vitamin.

A szervezetben a karotinok A-vitaminná alakulnak át. Az átalakulás a májban megy végbe a karotináze és a pajzsmirigy hormon, a tiroxin hatására.

Az A-vitamin és a karotinok zsírban oldódó anyagok, felszívódásuk csak zsírok jelenlétében mehet végbe. Ezért a zsíremésztés és felszívódás zavarai esetén, például sárgáság, májelégtelenség, hasnyálmirigynedv-hiány következtében A-vitaminhiány léphet fel.

A felszívódott vitamin és provitamin a májban halmozódik fel. A károsodott máj nem képes az A-vitamint kellőképpen tárolni.

Az A-vitamin hiányjelenségei elsősorban a hámszövetek elváltozásaiban mutatkoznak. A bőr szárazzá, repedezetté válik, szarutúltengésre hajlamos. A verejték-kiválasztás csökken. A legtöbb szerv (emésztőrendszer, légzőszervek, húgyivarszervek) nyálkahártyáján csökken vagy megszűnik a nyák termelése, s így a nyálkahártyák kiszáradnak, elszarusodnak. A berepedezett nyálkahártya és bőr utat enged a kórokozó baktériumoknak, s gyulladásos gócok keletkeznek. Az A-vitamin biztosítja a hámszövetek anyagcserefolyamatait, és ezáltal ellenállóképességük fokozódását eredményezi.

Az A-vitamin hiányának következtében a szem szaruhártyáján is fellépnek károsodások.

Az A-vitamin a csont- és fogképzősejtek tevékenységét is serkenti, ezért, ha gyermekkorban nem kielégítő az A-vitamin ellátás, csont- és fogfejlődési zavarok léphetnek fel.

A-vitamin hiány esetén farkasvakság is létrejöhet, ugyanis az A-vitamin a szem retina pálcikáiban lévő látóbíbornak is alkotórésze. E látóbíbor teszi lehetővé a szemnek a sötéthez való alkalmazkodását.

Az A-vitamin túladagolása is súlyos következményekkel járhat: lesoványodás, a szőrzet kihullása, szemgyulladás, a csontok törékenysége, a máj zsíros elfajulása, a pajzsmirigy megnagyobbodása. Azonban A-vitamin mérgezésnek az embereknél kevés az esélye, mert a szervezet igen nagy mennyiséget elvisel.

Sárgarépa, sütőtök, kukorica, és egyéb nagy karotintartalmú táplálék fokozott fogyasztása esetén sok karotin raktározódik fel a szövetekben, és a csontokat, a bőrt, különösen a tenyér, talp és arc bőrét vörös-sárgásra színezi.

Az A-vitamin mennyiségét internacionális egységekben (IE) fejezik ki. Az ember napi szükséglete 2500 IE/A-vitamin vagy 5000 IE karotin. A karotinnak ugyanis csak a fele szívódik fel. Terhességben 6000, szoptatás idején 8000 IE szükséges.

D-vitamin

A D-vitamin táplálékainkban túlnyomórészt provitaminok alakjában fordul elő, ezekből keletkezik ibolyántúli sugárzás hatására. Az ergoszterin a (D-provitamin) az élesztőben, növényi olajokban, gyökerekben, kakaóban, legnagyobb mennyiségben pedig a csukamájolajban található. Továbbá a tejben is megtalálható. Az ibolyántúli sugárázásnak kitett állatok teje több D-vitamint tartalmaz, mint az istállóban tartott állatoké.

Az ember a D-vitamin szükségletnek csak a töredékét fedezi a táplálékból. A szükséges D-vitamin legnagyobb része a bőrben felhalmozódott provitaminokból keletkezik az ibolyán túli sugarak hatására.

A D-vitamin szükséglet függ:

1. A földrajzi helyzettől: minél több napfény éri a szervezetet, annál kevesebb kész D-vitaminra van szüksége.
2. Az évszaktól: nyáron a napsugarak majdnem merőlegesen esnek a földre, a legkevesebbet veszítenek a hatásosságukból. Télen viszont nagy hatásveszteséggel érik a földet. Ezért télen nagyobb a D-vitamin szükséglet, mint nyáron.
3. Az életmódtól és a települési viszonyoktól: a falvakban inkább érvényesül a napsugárzás előnyös hatása.
4. Az életkórtól: a gyermeki szervezet lényegesen több D-vitamint igényel, mégpedig testsúlykilogrammonként a felnőtt szükségletének többszörösét.
5. A táplálék ásványi anyagainak, elsősorban a mésznek és a foszfornak a mennyiségétől.

A D-vitamin a mész és a foszfor anyagcseréjén keresztül a csontfejlődésre hat, hiánya az angolkórt okozza, amire a csontosodás zavara jellemző. Az angolkór lényege abban áll, hogy a csontokban elmarad a mész- és foszforsók képződése, tehát a csontosodás tökéletlenné válik, a csontok mésztartalma kicsiny. A csontok így puhák, hajlékonyak lesznek.

E-vitamin (tokoferol)

A természetben igen elterjedt. Legnagyobb mennyiségben a zöldségekben, csírázó magvakban és a húsban fordul elő. Az E-vitamin fokozza az agyalapi mirigy elülső lebenyén keresztül a pajzsmirigy, a nemi mirigyek és más belső elválasztású mirigyek működését. E-vitaminszükségletünket a közönséges táplálékok bőségesen fedezik, ezért E-vitaminhiány veszélye igen csekély.

K-vitamin (véralvadás-vitamin)

A K-vitamin tiszta állapotban világossárga, zsírhoz hasonló anyag. Legnagyobb mennyiségben a növények levelében, spenótban, lucernában fordul elő. Emberben a bél-baktériumok annyi K-vitamint termelnek, hogy a szükségletet ki is elégítik.

Felszívódásához feltétlenül szükséges az epe jelenléte. Ezért epekő, epesipoly stb. esetében K-vitaminhiány lép fel. A K-vitamin kevésbé raktározódik a szervezetben. A véralvadás feltételeinek megteremtésében a K-vitamin döntő fontosságú.