Az anyagcsere II.

Nyomtatóbarát változat

Az élőlények testtömegének legnagyobb részét egy szervetlen vegyület a víz alkotja. Víz nélkül nincs élet. Az ember testtömegének körülbelül 60 %-a víz. Az élőlényekben a víz a kémiai folyamatok reakcióközege. Az anyagcsere reakciói is folyadékfázisban mennek végbe. A víz viszkozitása miatt szállítóközegnek is alkalmas, gondoljunk például a vérre. A víz kémiai reakciók kiindulási anyagaként vagy végtermékeként is jelentős.

Az emberi szervezetben, a sejtekben előforduló szervetlen vegyületekhez tartoznak még az ionvegyületek. Az egyszerű ionok közül fontos a nátrium-, a kálium-, a klorid- és a kalciumion. Ezek az ionok a sejtekben vagy a vérben általában a tengervízzel megegyező koncentrációban fordulnak elő. Ezek az ionok létfontosságúak, hiszen az izom és idegsejtek működésében vesznek részt. Az összetett ionok közül viszonylag nagy mennyiségű foszfátion van a szervezetünkben, mert a vízben oldhatatlan kalcium-foszfát alkotja a csontok szilárd anyagát.

Az élőlényeket a szervetlen vegyületeken kívül szerves anyagok építik fel. A szerves vegyületek négy csoportba sorolhatók: lipidek, szénhidrátok, fehérjék és nukleinsavak.
Kezdjük a lipidekkel! A legjellemzőbb lipid a zsír. A zsír biológiai szerepét tekintve tartaléktápanyag, molekuláinak legnagyobb része szénből és hidrogénből épül fel.

A zsírok 14-18 szénatomszámú szénhidrogénláncokból, a zsírsavakból épülnek fel. Három zsírsavlánc a glicerinnel összekapcsolva alkot egy zsírmolekulát. A különböző zsírok fizikai és kémiai tulajdonságai amiatt különböznek, hogy más és más zsírsavakból épülnek fel. Felépítésük alapján megkülönböztetünk egyszerű és összetett zsírokat.

Az élőlényekben raktározott zsír összetétele nagyjából fajra jellemző, de befolyásolhatja a táplálkozás is, például növényi táplálék esetében több lesz a telítetlen zsírsav.

Az emberi szervezet zsírja a következő zsírsavakat tartalmazza:
mirisztinsav
palmitinsav
sztearinsav
palmitoleinsav
olajsav
linolénsav

A többszörösen telítetlen zsírsavakat az ember szervezete nem tudja előállítani, ezeket növényi táplálékkal kell felvennünk. Ezért ezeket esszenciális (nélkülözhetetlen) zsírsavaknak nevezzük.

Szervezetünkben a zsírokat a fehérjék szállítják. A vérben bizonyos fehérjék igen nagy mennyiségű zsírt képesek megkötni, s azt a szervezet minden pontjára szállítani. Az ilyen fehérjéket lipoproteineknek nevezzük. A zsíros táplálék fogyasztása után néhány perccel szabad zsírcseppecskék is láthatóak a vérben.

Zsíranyagcsere

Régi megfigyelés, hogy a zsírok anyagcserefolyamatai szempontjából nagyon fontos szerepe van a májnak. Még a múlt században megfigyelték, hogy bizonyos mérgek májelzsírosodáshoz vezetnek. Ebből arra következtettek, hogy a mérgek gátolják a máj zsírfeldolgozó képességét. A modern kutatásoknak köszönhetően bebizonyosodott ez a feltevés. A zsírforgalom központja tehát a máj.

Táplálkozásunk során általában mindig juttatunk zsiradékot szervezetünkbe. A fehérjékkel ellentétben a zsírok emésztése a gyomorban és a bélben csak részben következik be. A zsírok nagy része - s ez az epe által termelt szappanszerű anyagok, ún. epesavak hatásának következménye - gyakorlatilag változatlanul jut át a bélfalon.

A sejtek és a szövetek zsíranyagcseréje igen élénk. Erre bizonyíték, hogy a kutatások alatt végzett állatkísérletekben tapasztalt megfigyelések szerint az állatok zsírraktára alig néhány nap alatt teljesen kicserélődik! A zsírok lebontása és felhasználása sokrétű, bonyolult folyamat. Kimutatták, hogy a zsírszegény, de szénhidrátban gazdag táplálék esetén is van zsírlerakódás. Másfelől pedig bizonyították, hogy az éhező szervezet igen gyorsan használja fel zsírraktárait. Ebből következik, hogy a szénhidrát és a zsíranyagcsere között szoros kapcsolat van.

A zsírok lebomlása során a zsír glicerinre és zsírsavakra hasad. A glicerin egy része a szervezeten belül új zsírok felépítéséhez használódik fel. A zsírok anyagcseréje igen intenzív, és a zsírraktárak gyorsan kicserélődnek. A glicerin másik része a szénhidrátok körforgásába kapcsolódik be, és részt vesz az energiatermelésben.

A zsíranyagcsere legfontosabb enzimjei a lipáz és az ún. zsírsavdehidrogenázok. Ezek az enzimek végzik a lipidek, zsírok lebontását. A lipáz teszi lehetővé a glicerin és a zsírsav felszívódását szervezetünkben.

A zsíranyagcsere egyensúlyának felborulása súlyos elváltozásokat okoz. Elsősorban a hormonális zavarok vezetnek kóros zsírlerakódáshoz, elhízáshoz. De a zsíranyagcsere zavara idegrendszeri elváltozások következtében is létrejöhet. Minthogy a zsíranyagcsere és a szénhidrátkörforgás között szoros kapcsolat van, utóbbi zavarai jelentős mértékben hatnak a zsíranyagcserére is. Közismert, hogy a cukorbajban szenvedők " hajlamosak" az elhízásra. Ez az inzulin-adagolás következménye. Az inzulin ugyanis fokozza a zsírlerakódást, a zsírraktározást, ugyanakkor meglassítja a zsírsavak bontását.