Ahhoz, hogy formálni tudjuk testünket maga az edzés nem elegendő. A fejlődéshez, az izmok növeléséhez, a zsír eltűntetéséhez a célnak megfelelő speciális táplálkozásra van szükség. A minőségi táplékfelvétel és izmaink táplálásának egyik eleme a tökéletes precizitással működő emésztés.
A táplálókészülék a szervezet fenntartáshoz szükséges tápanyagok felvételét és feldolgozását, valamint az emészthetetlen anyagok kiürítését végzi. A feldolgozott tápanyag a bélrendszerből a vér- és nyirokkeringésbe szívódik fel, s ezálatl jut el a szervezet minden sejtjéhez.
A táplálókészülék egy egységes csőből, a tápcsatornából áll, amely a szájüreggel kezdődik és a végbélnyílással végződik. Lefutása közben áthalad a mell- és hasüregen, miközben a kivezető csövek útján nagyobb emésztőmirigyek kapcsolódnak hozzá.
A tápcsatorna három szakaszra osztható. Felső szakasza a szájüreg, a garat és a nyelőcső, középső szakaszát a gyomor és a vékonybélrendszer képviseli, alsó szakasza pedig a vastagbél és a végbél. A középső és alsó szakaszt közös néven gyomor-bélhuzamnak nevezzük.
A szájüreg a táplálókészülék kezdete. Benne a fogak és a nyelv helyezkednek el. A szájüregbe több nagy páros nyálmirigy nyílik (fültőmirigy, nyelv alatti és állkapocs alatti mirigy). Így benne nemcsak a táplálék mechanikus felőrlése, hanem vegyi bontása is megkezdődik. A szájüreg hátrafelé a torokszoroson keresztül összefügg a garatüreggel. Ez az orr- és szájüreg mögött elhelyezkedő függőleges csőszakasz. A tápláléknak és a levegőnek közös az útja egészen a garat alsó részéig (a nyakon a gége vonala), ahol a levegő a gége ürege felé áramlik, a táplálék pedig a gége mögött a nyelőcsőbe kerül. A nyelőcső a gerincoszlop előtt áthúzódik a mellüregen, átfúrja a rekeszizmot, és közvetlenül alatta a gyomorban folytatódik. A gyomor a tápcsatorna legtágabb része, táplálkozáskor itt gyűlik össze a táplálék. A lenyelt nyál és a gyomor emésztőmirigyeinek váladéka itt kezdi meg a táplálék emésztését, azaz vegyi úton alkotó részeire bontását. A gyomor folytatása a vékonybélrendszer, amelynek kezdeti része a patkóbél. Ebbe nyílik a máj- és a hasnyálmirigy kivezető csöve. A tovahaladó táplálék így a májban termelt epével, a bél saját kis mirigyeinek váladékával és a hasnyálmirigy emésztőnedveivel keveredik. Ezek az emésztőnedvek az emésztés meghatározott fázisait végzik. A patkóbél folytatásába eső vékonybeleket éhbélnek és csípőbélnek nevezzük. Kacsokba rendeződve kitöltik a hasüreg legnagyobb részét. Bennük az emésztés tovább folyik, illetőleg a megemésztett tápanyag legnagyobb része itt szívódik fel. A csípőbél a jobb csípőárokban a vastagbélrendszerbe nyílik. A benyílás területén lévő vastagbélszakaszt vakbélnek nevezzük. Ennek alsó részétől indul ki a ceruzavastagságú, 5-6 cm hosszú féregnyúlvány. A vastagbél a jobb csípőárokból kiindulva mintegy bekeretezi a vékonybélrendszert. Először jobboldalt felfelé a máj alá húzódik, majd harántul a gyomor alatt a lépig nyomul, ahol lefelé kanyarodik és a bal csípőben, mint szigma-bél elhagyja a hasüreget, és a medencébe jut közvetlenül a keresztcsont elé. E szakasztól kezdve a végbélnyílásig végbélnek nevezzük a vastagbelet. A vastagbélrendszerben is van emésztés és felszívódás. A folyadék legnagyobb része itt szívódik fel. A vatsagbél utolsó szakaszaiban a táplálék emészthetetlen részei bélsárrá sűrűsödnek, és a végbélnyíláson keresztül hagyják el a szervezetet.