Az emésztés III.

A gyomor

A gyomor izmosfalú, horog alakú zsák, melyben a rekeszizom alatt a középvonaltól kissé balra torkollik be a nyelőcső. Az üres gyomor elülső és hátulsó fala összefekszik, mert a sima izomrostok enyhén összehúzódnak, és a gyomor üregét mindig a legkisebbre szűkítik. A gyomor fala a gyomortartalmat mindig szorosan közrefogja úgy, hogy az nem csúszkál a gyomorban ide-oda.

A gyomor öszefekvő elülső és hátulsó falát jobbról a kisgörbület, balról a nagygörbület határolja. A nyelőcső felöl a gyomorba került falat a kisgörbületen csúszik végig, s itt érintkezik először a gyomor nyálkahártyájával. Ezért a kisgörbületi nyálkahártyarészt gyomorútnak is szokták nevezni.

A gyomorba jutó falatok a kisgörbületen lecsúszva a gyomor aljába kerülnek, és a nagygörbület mentén rétegesen felhalmozódnak. Ezt a rétegződést azonban csak akkor figyelhetjük meg, ha étkezés után 10-15 percen belül nyitjuk fel a gyomrot. Az étkezés után 10-15 perccel a gyomor sima körvonalai megváltoznak, a gyomor szája felől megindul egy gyűrűszerű behúzódás, és lefelé tart a gyomor kapuja felé. Az első összehúzódást újabbak követik. Ezek a féregszerű perisztaltikus hullámok mind erősebbek és sűrűbbek lesznek, és a gyomortartalmat erősen összekeverik a gyomor emésztő nedvével.

A gyomor táplálkozás után több órán keresztül végzi zárt gyomorkapu mellett a keverő hullámmozgásokat, majd egy-egy hullám hatására kissé megnyílik a gyomorkapu izmos gyűrűje, és egyszerre kb. diónyi gyomortartalmat bocsát a vékonybél felső szakaszába, az úgynevezett patkóbélbe. A gyomor kapuja és a folytatásába eső patkóbél a hasüreg job felső zugában helyezkedik el a máj mögött.

A gyomortartalom vegyhatása kifejezetten savanyú, a patkóbél viszont lúgos. A gyomorkapu két oldalán uralkodó vegyhatáskülönbség és ennek váltakozása szabályozza az idegen keresztül a gyomorkapu nyitását és zárását. Ha a gyomor felőli oldal savanyúsága bizonyos fokot elér, a kapu megnyílik. Ezt elősegíti a patkóbél lúgos hatása. Ha viszont a gyomorban a savanyú hatás gyenge, illetve, ha a patkóbél tartalma savanyú, a gyűrűizom záródik. Tehát a gyomorsav felszaporodása az emésztés során megnyitja a gyomorkaput, az átjutott savanyú vegyhatású gyomortartalom viszont automatikusan kiváltja záródását. A különféle összetételű táplálékok különböző ideig tartózkodnak a gyomorban. Minél kevesebb vagy minél könnyebben emészthető fehérjét tartalmaz a táplálék, annál gyorsabban haladhat át a gyomron.

A folyékony emésztésre nem szoruló táplálék, mint például a víz, nem is időzik a gyomorban, nem keveredik a többi gyomortartalommal, hanem végigfolyhat a gyomorúton a gyomrokapuig, és ott a megnyíló gyűrűizmon át rögtön elhagyja a gyomrot.

A gyomronyálkahártya felületén kiemelkedő redők mély, hosszú barázdákat kötnek össze, a hosszanti lefutású barázdákat apró haránt árkok kötik össze. 

A gyomortartalomnak az emésztés alatt már korábban megemésztett és péppé dörzsölt része hamarabb ürül, a nehezen emészthető falatok és a rosszul megrágott nagyobb darabok tartósabban visszamaradnak a gyomorban.. Az ilyen darabokat a gyomornyálkahártya izomzattal is ellátott redői árkokba szorítva mintegy meg tudják markolni, így elválasztják és visszatartják a már folyékony, pépszerű többi gyomortartalomtól.

Az üres gyomor tónusosan összefekvő falai között várja a táplálék bejutását, nem mozog. A mozgások csak a táplálék bejutása után 10-15 perc múlva indulnak meg. Ez azonban csak a nem éhes ember üres gyomrára vonatkozik. Az éhes ember üres gyomra mozgásjelenségeket mutat. Ezek az úgynevezett éhségmozgások, melyek 20-30 mp-ként jelentkező tovahaladó, egymást ritmusosan követő, igen erős összehúzódások. Az erőteljes simaizom összehúzódásokat rendszerint gyomorkorgás kíséri, mert a tovafutó perisztaltika a levegőt összenyomja, és az összesajtolt gáz a gyűrű alakú összehúzódás beszűkült nyílásán át, kortyogó hangokat okozva, a gyomor felső, ellazult részébe áramlik. Ebből az következtethető, hogy a gyomor éhségmozgásai által érzünk éhséget, de ez nem így van. Lehet éhséget érezni a gyomor éhségmozgásai és korgása nélkül is. Ha inzulint fecskendeznek be emberbe, és ezáltal a vér cukortartalmát csökkentik, jóllakott ember is éhesnek érzi magát. Az éhes ember éhségérzete rögtön megszűnik, ha a gyomor megkerülésével szőlőcukrot fecskendezünk be a vérpályába. Ilyenkor a gyomor éhségmozgásai és korgása is elül, pedig a gyomorba nem jutott semmi. Tehát a vér vegyi összetétele, elsősorban cukortartalma a lényeges az éhség kiváltásában.