Az emésztés IV.

A gyomornedv - A vékonybél

A gyomornedv

A gyomornedvet a gyomor nyálkahártyájának apró mirigyei termelik. A gyomor aljában levő mirigyekben háromféle sejt van: fősejtek, fedősejtek és melléksejtek.

A gyomornedv napi mennyisége emberben 1-1,5 liter. Vegyhatása a benne található sósavtól erősen savanyú. A gyomornedv szerves anyagai közül legfontosabbak a fermentek: a pepszin, a kimozin és a lipáz.

A pepszin a fehérjemolekula peptid kötéseit bontja, és hatására a fehérjékből polipeptidek keletkeznek. Az egyes fehérjék emészthetősége különböző. Így a fibrin gyorsan, az alvadt tojásfehérje lassabban bomlik a pepszin hatására. Az elasztint csak nehezen, a keratint pedig egyáltalán nem támadja meg a gyomornedv. A kollagén sósavtól megduzzad, és a pepszin felbontja. Ez az oka annak, hogy a hús igen gyorsan elfolyósodik a gyomorban.

A kimozin, vagy tejoltó a csecsemők és a szopós állatok gyomornedvében nagy mennyiségben található. A felnőtt emésztésben kisebb a szerepe, és a tejfogyasztás mértéke szerint termelődik. A gyomorba jutott tejet megalvasztja. Ez azért fontos, mert a folyadékok általában igen gyorsan hagyják el a gyomrot, s így a tej emésztetlenül lépne át a vékonybélbe. Viszont az alvadt tej nem folyik át a gyomorkapun, tovább időzik a gyomorban, s így a pepszin kifejtheti rá emésztő hatását.

A lipáz a gyomorban kis mennyiségben fordul elő. A zsírokat glicerinre és zsírsavakra hasítja. A gyomor lipáz kevés zsírt bont el, mert kevés van belőle, és savanyú környezetben kevéssé hatásos. A mucint a gyomorfenékmirigy melléksejtjei és a nyálkahártyában található kehelysejtek termelik. A mucin a gyomortartalmat csúszóssá teszi, védi a nyálkahártyát a sósav maró hatásával szemben, és közömbösíti a sósavat.

A gyomornedvben a szervetlen anyagok közül a sósav a legfontosabb. A gyomornedv sósavtartalma igen nagy, kb. 0,3-0,5 %. A sósavat a melléksejtek termelik a gyomorfenék mirigyeiben.

A sósav élettani szerepe többirányú. A legfontosabb az, hogy savas vegyhatást biztosít a pepszin aktiválásához. A sósav azáltal is hozzájárul az emésztéshez, hogy a kollagénrostokat fellazítja, s a fermentek számára könnyebben hozzáférhetővé teszi. Azt is sikerült bebizonyítani, hogy a gyomorüreg erősen savanyú vegyhatása a tápcsatornát a fertőzésekkel szemben védi. 

A vékonybél

A bélbe jutott tápláléknak a gyomorból át kell haladnia a 4-5 m hosszú vékonybélen. A vékonybél tartalmát perisztaltikus mozgásai segítségével hajtja magán keresztül.

A bél falában mikroszkóp alatt látható hosszanti és körkörösen futó sima izomrostok vannak, és közöttük idegfonatok figyelhetők meg, mint a gyomor falában is. Ezek az idegfonatok ingerületet termelnek, amitől az izomrostok összehúzódnak. A bélen időnként és helyenként befűződést láthatunk a körkörös izmok helyi összehúzódása következtében. Ez a mozgás a béltartalom összekeverését, apróbb pépes tömeggé való szétgyúrását végzi. Az ilyen befűződések azonban nem maradnak egy helyben, hanem kígyózóan lefelé futnak a bél alacsonyabb szakaszai felé. Ezek tovahajtó mozgások, melyek a béltartalmat lefelé hajtják a bélcsatornában.

A hasüreg jobb alsó zugában torkollik a vékonybél a vastagbélbe. A vastagbélnek ezt a tasakját nevezik vakbélnek, ahonnan hátrafelé kiemelkedik a ceruzavastagságú féregnyúlvány. Ennek a gyulladásos megbetegedését szokták tévesen vakbélgyulladásnak nevezni.

A vékonybél beszájadzását izomgyűrű és ajakszerű redő szelepszerűen elzárja. Ez az izomgyűrű időnként megnyílik, és egymás után 5-10-szer kb. egy-egy kávéskanálnyi pépes béltartalmat enged át a vastagbélbe, majd szünet következik be. Ezalatt a szájadék felett ismét összegyűlik egy kevés béltartalom.

A vékonybél nyálkahártyája olyan bolyhos, mint a bársony. Apró, szabadszemmel szinte nem is látható, alig 1 mm hosszú, puha bolyhok fedik. 20-30-szoros nagyítású lencsén látható, hogy ezek a bolyhok olyanok, mint a kesztyű ujjai. Közepükön verőér fut bennük a csúcs felé ahonnan dús visszérhálózat tér vissza az alap irányába.

Minden boholy csúcsáig dugóhúzószerű lefutású sima izomrostok nyúlnak előre, amelyek segítségével a bolyhok a szemünk láttára összehúzódnak, a tengelyük irányába megrövidülnek, majd hirtelen ismét elernyednek, kinyúlnak. A bélbolyhok mozgásukkal a béltartalmat keverik, megakadályozzák, hogy a nyálkahártya felületén réteg képződjék, és fontos működést fejtenek ki a táplálékok felszívásában. A hámrétegükön felszívódott tápanyagokat ugyanis összehúzódásukkal belesajtolják a bél falában futó nyirokerekbe, s ugyanakkor siettetik a vérerekből a vér távozását, ami a bélből cukrokat, aminosavakat, sókat, vizet vitaminokat vett fel.

A nyál csak a keményítőt, a gyomornedv pedig csak a fehérjét kezdi el emészteni. Ahhoz, hogy a táplálék felszívódásra alkalmas apró molekulákra bomoljék, a vékonybélben további fontos fermentfolyamatokra van szükség. Ezeket a folyamatokat a hasnyálmirigy emésztőnedve, a máj által termelt epe és a bélnedv bonyolítja le.