Az erőemelés kialakulásának története

Ősidők óta titkos vágya az embereknek hogy erősek legyenek. Már az ókori görögök és rómaiak is kedvelték az erőmutatványokat.

Az erőversenyek igen népszerűek voltak, és a győzteseket nagy tisztelet övezte. A crotoni Milon görög atlétáról feljegyezték, hogy i.e. 684-ben úgy edzett, hogy egy borjút emelgetett.

Azt remélte, hogy a borjú növekedésével együtt az ő ereje is növekedni fog, de a jószág túl gyorsan nőtt, és Milon ereje nem tudott vele lépést tartani. Más vélemények szerint az északi népeknél, a favágók körében, divatos rönkemelgetésből, nagy súlyú fadarabokkal való guggolásból alakult ki ez a sport. Manapság olyan erős emberek élnek köztünk, akik képesek könyveket széttépni, vastag szögeket széttörni, patkókat csavargatni, vasrudakat hajlítgatni.

Ámulattal csodálhatjuk az évek óta rendszeresen megrendezett „A világ legerősebb embere” versenyek résztvevőit, akik malomköveket, kőgolyókat, betontömböket cipelnek, söröshordókat dobálnak, autót, kamiont, hajót, repülőgépet húzogatnak. A modern olimpiai játékok óta a súlyemelés ismét nagy megbecsülésnek örvend, viszont kevésbé ismert, és nem olimpiai sportág az ERŐEMELÉS (powerlifting). A sportág múltját nehéz nyomon követni: mikor, hogyan, miért és hol kezdődött. Talán olyan emberberek kezdték, akik hihetetlenül erősek voltak, de nem kívántak az olimpiákon részt venni, de mégis szerették volna összemérni az erejüket. Kezdetben az úgynevezett erőbajnokságokon kétkezes emelések, fekvenyomás és guggolás szerepelt a versenyprogramban. Az első brit erőbajnokságot 1958-ban rendezték. 1966-ban volt az áttörés, amikor a kétkezes emeléseket elhagyták, és kialakították a fogásnemek mai sorrendjét, amely a guggolás (squat), a fekvenyomás (bench press) és a felhúzás (dead lift).

Az erőemelés másik versenyága a fekvenyomás. Az első világbajnokságot 1971-ben., az Egyesült Államokban rendezték. 1973-ban alakult meg a Nemzetközi Erőemelő Szövetség (EPF). A nők 1979-ben versenyeznek mindkét ágban. Magyarországon a hatvanas években jelent meg a powerlifting, akkoriban a guggolás és a fekvenyomás alkotta a versenyprogramot.

Az erőemelő versenyek alkalmával a versenyzők mindhárom fogásnemben háromszor próbálkozhatnak, és a három kísérlet közül a legjobbat veszik számításba. A legjobb összeredménnyel rendelkező versenyző lesz a győztes. Mivel az emelőnek csak három kísérlete van, minden emelésnél (sorozatnál) egyre nagyobb a feszültség, a pillanatnyi pozícióból a versenyzők és edzőik próbálják kitotózni, hogy mennyit kell teljesíteni ahhoz, hogy versenytársuk fölé kerekedhessenek. Az esélyek sorozatról sorozatra változnak, aki jó a guggolásban, lehet, hogy gyengébb a nyomásban, ezért a felhúzás során kell nagyot alakítania, hogy behozza a fekvenyomásban csökkent esélyeket. A legmagasabb szint eléréséhez olyan edzésterveket kell követni, amelyek nemcsak fizikai erőt, hanem akaraterőt is fejlesztenek. A súlyok főleg a kezdősúly helyes megválasztása külön művészet.

Nagyon sok múlik a helyes bemelegítésen is, mert csak akkor képes a versenyző a legnagyobb erőkifejtésre. (a bemelegítőben gyakran feszültebb a légkör, mint kint a versenyen.). A sportág még viszonylag fiatal, de egyre népszerűbb, és hatalmas fejlődést jósolnak neki. Az új edzésmódszerek, az új technikák elterjedésének ebben igen nagy szerepe és jelentősége van. Az edzőknek és a versenyzőknek naprakésznek kell lenniük, hogy a fejlődés töretlen legyen.

{www.powerlifting.hu}- Rohrmann Katalin