Hibák, amelyek életünk megkeserítői lehetnek!

Nyomtatóbarát változat

Sokan kérdezik, hogy miért van az hogy ennyi meg annyi edzés és aerob gyakorlat ellenére nem fejlődnek semmit. Természetesen egyből az kerül szóba, hogy bizonyára rossz edzésterv szerint dolgoznak, nem jók a gyakorlatok vagy a gyakorlatok sorrendjében van a hiba. Ennek egyenes következménye, hogy az edző hülye, nem jó és nem ért hozzá.

Sajnálatos módon mindig könnyebb a hibát másokban keresni, mint saját magunkban. A felelősség nem terhel minket, hiszen mi mindent megtettünk, megteszünk a siker és fejlődés érdekében. De ha teljesen odafigyelnénk edzésünkre vagy arra, amit az edző javasol, biztos felfedeznénk a nagy igazságot: bennünk van a hiba!

Akármilyen hihetetlen maga az edzés nem elegendő ahhoz, hogy súlyzós edzéseinknek látható eredménye legyen, akár fogyás, akár tömegnövelés a cél. A testépítők az edzéstől, a helyes táplálkozástól és a megfelelő mennyiségű regenerálódási időtől fejlődnek. Nem csak az edzéstől vagy csak a táplálkozástól, hanem ezeknek a tényezők összességének a mindennapos alkalmazásától.

Aki úgy érzi nem fejlődik, nem erősödik ne edzéstervét kezdje felülvizsgálni, hanem táplálkozását. Egy testépítőnek, sportolónak, aki kemény fizikai igénybevételnek van kitéve napi rendszerességgel, testsúlykilogrammonként 2 g fehérjét igényel. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi proteinturmixot kell meginni, hanem nagyrészt tiszta élelmiszerekből bevitt magas fehérjetartalmú ételeket kell bekebeleznünk, például szárnyas húsokat, tengeri halakat, tojást és szélsőséges esetben tejtermékeket. A magas fehérjetartalmú kiegészítők is remek választásnak bizonyulhatnak, ha kellően alkalmazzuk ezeket. Sokan abban a tévhitben szedik ezeket a készítményeket, hogy ettől majd megindul a tömegnövekedés, hirtelen fejlődésnek indulnak. Ez bizonyos szemszögből nézve így is van, de csak akkor hatnak ránk pozitívan, ha a kellő fehérjemennyiség megvan. Ha egész napos fehérjemennyiségünket a legurított 2-3 fehérjekiegészítő ital tartalmazza, egyszerűen ne számítsunk arra, hogy fejlődni fogunk. A megfelelő fehérjemennyiség mellett fontos még a szénhidrátmennyiség is. Hiába eszünk meg naponta egy kiló csirkemellet, ha teljesen mellőzzük a szénhidrátokat, esetleg fokozódhat kidolgozottságunk, sűrűségünk, de izmaink mérete nem tud gyarapodni. A következő hasonlatot gyakran szokták használni, nem véletlenül: ha a fehérjék testünk építésének téglái, akkor a szénhidrátok a malter az építkezéshez. Lehet, hogy ez túlságosan is költőien hangzik, de ezt soha ne feledjük, mert nagyjából ez a mondat tükrözi a tömegnövelő táplálkozás nagyon összesűrített lényegét.

A táplálkozás másik nagy hibája a diétázóknál ütközik ki: aki diétázik ne számítson arra, hogy ilyen meg olyan étel még megengedett, mert még elmegy. Vagy diétás étrend van vagy semmilyen. Középút egyszerűen nincs. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem veszítünk zsírtartalmunkból ne edzéstervünkben keressük a hibát, hanem ismét a táplákozásunk környékén kell szaglásznunk. Ha nem fogyunk, vagy rossz ételeket eszünk, vagy sokat, vagy mindkettő.  Diétás étrendben nem jó sem az olaj, sem a zsír, sem a cukor, sem a töménytelen mennyiségű gyümölcs. A diéta alatt a zsírok és a cukrok között nincsen különbség, legyen az akár bármilyen típusú zsír vagy cukor kerülnünk kell, ha valóban meg akarunk szabadulni a testzsírtól. Lehet, hogy az egészség szempontjából nagyszerű, ha olajjal készítjük el ételeinket vagy naponta több kiló gyümölcsöt megeszünk, de az egészség és a zsírfogyasztás nem ugyanazt jelenti. Aki sokáig akar élni és ennek érdekében egészségesen kíván táplálkozni, az nyugodtan egyen sok gyümölcsöt, igyon sok tejet, készítse finoman préselt olajból ételeit, lefogyni persze csak a legritkább esetben fog, de legalább az esélyt megadja magának, hogy sokáig éljen. Sajnos a diéta mindenkinek ugyanazt kell, hogy jelentse: lemondást olyan ételekről, amik nem szolgálják a zsírégetés folyamatát. A diétázók többsége természetesen gyorsan és azonnal meg szeretne szabadulni a zsírfeleslegtől, ami bizonyos értelemben érthető is, de ez nem így működik. Gondoljunk bele, hogy egy év alatt,  tíz év alatt vagy húsz év alatt felszedett felesleget kellene lediétázni, ezért kicsit furcsa, hogy két hét után már karcsúnak, zsírmentesnek szeretnénk látszani. Aki diétába, persze helyesen kivitelezett, és betartott diétába kezd, legalább 12-14 hét időtartamra rendeszkedjen be. A hatásos, tartós fogyáshoz a heti 1-2 esetleg 3 kg-os fogyás az ideális. A reklámokban hallott heti 4-5 kg vagy a havi 15 kg-os fogyások nagy része vagy nem igaz vagy nem tartós. Ha valaki rövid idő alatt ilyen nagymennyiségű testsúlytól megszabadul, valószínű, hogy annak nagy része nem a testzsírból, hanem a hasznos izomtömegből veszít, vagy egyszerűen csak a víz távozik szervezetéből, amit egy-két nagyobb evéssel vissza lehet „szerezni”. Sokan azt hiszik, hogy egy kezdő, vékony testépítőnek vagy egy fogyni vágyó kövér embernek nincsenek izmai, nincsen tiszta izomtömege. Tiszta izomtömege mindenkinek van csak valaki eleve, adottságaiból eredendően több, zsírtalanabb izomzattal rendelkezik, valakinek viszont komoly zsírréteg takarja izomzatát vagy egyszerűen csak nagyon fejletlen ez a tiszta izomzat. Egyébként a tiszta izomtömeg azt takarja, ami a teljesen zsírmentes, anatómiai izomzatot jelenti. A legtöbb ember arra kiváncsi, hogy grammra pontosan mennyit kell ennie ahhoz, hogy meginduljon a zsírégetés folyamata. Ez az amit egy edző, tanácsadó kapásból sosem tud megmondani, mivel emberenként változik az anyagcseresebesség., a szénhidrátérzékenység, és a tiszta izomtömeg valamint a zsírfelesleg mennyisége. Ezek mind befolyásolhatják a zsírleadás sebességét és az ehhez szükséges elfogyasztott ételek mennyiségét. Az edző a diéta megkezdésekor javasolhat egy kezdő tápanyagmennyiséget, amit a zsírleadás és a testsúly alakulása befolyásol. Természetesen ennek hallatára a legtöbb kezdő diétázó azonnal kétségbe esik, hogy nem tudja merre kell továbblépnie a fejlődéshez, pedig igen egyszerűen lehet figyelemmel kísérni és alakítani étrendünket. Tudom, hogy sok versenyző testépítő állítja, hogy nem szükséges mérnie ételeit, mert ösztönösen tudja, hogy mikor mennyit kell ennie. Ez rendben is van csak egy versenyző testépítő már évek, évtizedek óta ugyanazokat az ételeket eszi, így már fejből tudja, hogy milyen adagban mekkora mennyiség van, ezért mondhatjuk úgy is, hogy ők is tisztában vannak azzal, hogy mikor mennyit esznek, csak ezt a mérlegen már nem szükséges megmérniük.

A kezdőknek, akik először kezdenek egy igazi diétába természetesen még nem rendelkeznek azzal a tapasztalattal, mint egy több éve versenyző testépítő, így bizony az ételmérleg lesz az egyik legfőbb társuk ebben az időszakban. Ebből már lehet következtetni, hogy ha eredményesek akarunk lenni a diétánk során muszáj ételeinket mérni, hogy legyen viszonyítási alapunk az elkövetkező hetekre. Mint említettem, figyelnünk kell testünk változásaira, testsúlyunk alakulására és ez alapján tudni fogjuk, hogy csökkentenünk avagy növelnünk kell ételeink mennyiségét. Ez alapján talán már sejteni lehet, hogy egyszerű dolgunk lesz: ha azt tapasztaljuk, hogy nem fogyunk, sőt hízunk, kicsivel kevesebbet kell ennünk, ha viszont túl gyors a fogyás - például meghaladja a heti 3-4 kg-ot -, akkor kicsivel több ételt kell fogyasztanunk. Talán meglepő, hogy a túl sok fogyás is sok lehet, de sajnos, ha hirtelen túl nagy súlytól szabadulunk meg, gyengeséget érezhetünk, a bőr lógni fog, sőt olyan mértékben lazulhat fel a bőrünk, hogy rondábban fog mutatni, mint amikor kövérek voltunk. Ahhoz, hogy tényleg feszes, izmos testalkatra tegyünk szert valóban tartani kell a heti 1-2 kg-os testsúlycsökkenést.

A másik óriási hiba a diétás étkezés minőségében keresendő. A sovány túró és a sovány tej, nem számít megfelelő ételnek, ugyanígy a gyümölcslé és a félkész gyorsétel sem, ha a testzsírégetés a célunk. Mindig a feldolgozatlan ételeket részesítsük előnyben, bármi legyen is írva arra a kész ételre.

Még egy olyan jelenségre lettem figyelmes, ami nagyon furcsa, holott talán régebben azt éreztem, hogy teljesen természetes és magától értetődő dolgokról van szó. Nevezetesen arról, hogy a teljesen kezdő testépítők is azzal a céllal fognak neki edzéseiknek, hogy ők most bordás hasat és keresztszálkás mellet szeretnének. Ez egy nagyon rossz gondolat, mert először talán a mell izomzatát kellene olyan szintre fejleszteni, hogy – durván szólva – legyen mit szálkásítani. Aki kereszthúzással és nem fekvenyomással kezd neki az edzésnek, látványos izomzatra sosem tehet szert. Mindenki elhiheti, hogy kellenek a nehéz ruddal és kézisúllyal végezhető alapgyakorlatok, sőt először ezek kellenek, majd idővel beilleszthetők az edzéstervbe az izolációs gyakorlatok. Sőt az alapgyakorlatokra mindig szükségünk lesz, ha csak nem, akarunk egy helyben toporogni.

Talán amin mostanában a legnagyobb vita folyik, hogy lehet-e tömeget növelni és egyúttal csúcsszálkásnak lenni. Megkérdezhetünk több versenyzőt - kiemelném, versenyző testépítőt -, akik azonnal rávágják a választ: ez lehetetlen! A tömegnövelő és kidolgozottságot elősegítő étrend között óriási a különbség, így biztosak lehetünk benne, hogy a két cél együttes megvalósítása fizikailag képtelenség. Bizonyos minőséget lehet tartani a tömegnövelés alatt, sőt talán így is kell, de nem szabd a két dolgot összekeverni.

Lehet, hogy ezek a hibák apróságoknak tűnnek, de nagyban befolyásolhatják fejlődésünk ütemét, ezért legfontosabb szempontként kell kezelni a tényezőket. Azt hiszem, aki a súlyzós edzésre adja a fejét kell hogy rendelkezzen olyan mértékű akaraterővel, hogy minden apróságra oda tudjon figyelni. Ha nincs meg az ehhez szükséges, akaraerő, bármilyen modran, új, hatásosnak mondott edzésterv kudarcot vallhat.