Képzelt riport egy testépítés nevű sportággal...

Nyomtatóbarát változat

Nehéz helyzetben vagyok, ugyanis következő interjúalanyom egy olyan egyéniség, aki már régóta létezik, tevékenykedik, de csak az utóbbi években forog igazán a köztudatban. Nehéz egy olyan illetővel beszélgetni, aki tudja mit jelent az igazságtalan mellőzőttség és mit jelent, ha egyik napról a másikra divatba jön! Gyakorlatilag tudja, hogy mi a dörgés! Ezért vettem a bátorságot, hogy tegeződve, kötetlenül beszélgessek a ma egyik sztárjával! De tartottam is tőle! Mi van, ha elfordul tőlem, ha nekem esik, vagy egyszerűen később valamikor a jövőben bosszút áll kemény kérdéseimért! Ahogy ránéztem gondterhelt arcára, mély vonásaira azonnal a bölcsesség jutott eszembe róla! Ilyen tudással rendelkező már-már magasabb rendű intelligencia nem fordul az ember ellen, nem támadja hátba. Csak akkor válhat ellenségünké, ha szánt-szándékkal feldühítjük. - (Talán mégis meg kellett volna borotválkoznom az interjú előtt!)

Riporter: Hogy érzed most magad? Milyen érzés felkapott sztárnak lenni?
Testépítés: - Bevallom őszintén nem mindig valami fényes dolog! Én pontosan tudom, hogy azért létezem, hogy használjanak, de mostanában mintha sokan inkább gátlástalanul kihasználnának! Ez nagyon rossz érzéseket kelt bennem, ugyanis én arra tettem fel az életem, azért munkálkodom, hogy az emberi testet a lehető legtökéletesebb formájára alakítsam. Mindig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy megmutassam az embereknek hogyan lépjék át genetikai adottságaik vélt határait, hogyan lehetnek elhízott, csontsovány, alaktalan kisemberekből, magabiztos és szép testű Adoniszok, összhangban önmagukkal és az elméjükkel.
R: Mit értesz az alatt, hogy kihasználnak? Hiszen Te magad is mondtad, azért vagy, hogy használjanak!
T:- Véleményem szerint más, ha használnak és más, ha kihasználnak! Értsd meg, szeretem, ha valaki általam szép alakra tesz szert, de azt nem szeretem, ha visszaél ezzel! Én egy olyan sport vagyok, aki nagyon hálás tud lenni, ha energiát fektetnek belém és kellő alázattal közelítenek meg. Ellenkező esetben csúnya dolgokat tudok művelni az emberi testtel, képes vagyok akár ölni is! Nem szándékosan, de képes vagyok rá! Nem kedvelem azokat, akik csak időszakokra tartanak rám igényt, például május 1-től augusztus 30.-ig. Arra nagyon érzékeny vagyok, ha szezonális sportként kezelnek! Mostanában azt is tapasztaltam, hogy valaki azért kezd el velem foglalkozni, hogy felszedhessen valakit! És ez nemcsak a férfiaknál van így! Már kezdem úgy érezni magam, mint egy kerítő. Vagy valami szexkazán! Mintha termelném magamból a különböző vágyakat! Tudod azt sajnálom, hogy akik eldöntötték, hogy versenyszerűen foglalkoznak velem, - a kevés kivételtől eltekintve - egyszerűen nem tudnak egészséges, normális, mondhatni hagyományos párkapcsolatot létesíteni, mert egyből rájuk mondják, hogy biztos csak egy menetet akarnak! Ez a réteg – mármint, akik azért járnak edzeni, hogy könnyen révbe érjenek – nagyon sokat ront a versenyzők megítélésén.
R: Úgy gondolod, hogy nem tisztelik eléggé a testépítőket?
T:- Biztosan állítom, hogy nem! Akik versenyeznek hihetetlen elszántsággal fognak neki a munkájuknak, amit adok nekik! Itt nem csak az edzőtermi munkára kell gondolni, hanem az otthoni kötelezettségekre is. Én ugyanis megkövetelem a helyes étrendet (szinte egész évben), és a megfelelő regenerálódást valamint a szellemi potenciál teljes bevetését is. Én minden tekintetben megdolgoztatom követőimet és erre nagyon büszke vagyok! Sajnos azonban a mai világban a kemény munkát abszolút nem becsülik, nem is ösztönzik rá az embereket. Ebben szerintem a fő ludas a Média! Ez a fickó mostanában annyit hazudik az embereknek, hogy már nem is szégyenli magát ezért. Megszokta! Annyira a hatalmába kerített mindenkit, hogy teljesen irányítja a gondolatokat, a magatartásformákat és a divatot! Ő mondja meg, hogy mit jó csinálni és mit nem! Ő dönti el, hogy mi egészséges, és mi nem! És ami a legjobban felháborít: Ő dönti el, hogy mi érdemli meg az elismerést, és mi nem. Gondolj bele, hogy már hány olyan embert adtam a világnak, aki általam lett igazán ismert személyiség! Legjobb példa erre az az osztrák, aki most lett kormányzó Kaliforniában. Braunsweiger vagy Schwarzenberger vagy hogy hívják!
R: Arnold Schwarzenegger!
T:- Igen, Ő! Ő általam lett az, aki! Én ugyanis - de lehet, hogy már említettem – a személyiséget is megpróbálom fejleszteni! Szeretem az akaraterőt és az egészséges önbizalmat, na meg az elszántságot! Ezek az én James Bond-szerű fegyvereim! Ezeket mind élharcosaimnak adom! Felvértezem Őket olyan fegyverzettel, amivel az átlagemberek többsége egyszerűen nem tud és nem is akar rendelkezni. Ezt a Média észrevette és rácsimpaszkodik az emberekre. Kitalálta azt, hogy nem szabad foglalkozni velem, mert én doppingolásra buzdítom a fiatalokat. Holott ebben is Ő a ludas! Ő az, aki csak az első helyezettekről hajlandó beszélni! Így minden harcos, nemcsak az én harcosaim, hanem az összes többi sportágé, arra vannak kényszerítve, hogy a legjobbak legyenek.
R: Ne haragudj, de ez szerintem egyáltalán nem baj!
T:- Valóban! De ez a Média olyan gyerek, hogy azt mondja, ha nem vagy első engem már nem érdekelsz! Egy senki vagy, ha csak második lettél! Egy anyaszomorító! Ezért mindenki bármi áron, de első akar lenni! Tehát, ki az igazi felelős ezért az együttes, egyetemes doppinglásért? De hagyjuk ezt! Egyébként ma már odáig fajult a helyzet, hogy az elsőkről sem esik szó! Van néhány kivételezett sportoló, aki még több pénzt ad a Médiának, ezért léptem-nyomon Róluk hallani! A többiekről szinte semmit! Tudod én ezt az alapján mondom, hogy figyelek egy igen nagyhírű történelemmel rendelkező kis országot, melynek Magyarország a neve!
R:- Hát, ez igen érdekes, mert én is onnan jöttem! Ott élek, és dolgozom!
T:- Részvétem! Nem lehet könnyű dolgod! Úgy látom, hogy itt a legelkeserítőbb a helyzetem. Itt vagyok az, amit említettél: divat! De, ha megengeded visszakanyarodnék harcosaimhoz. Az egyik élharcosom - aki szerintem, majd még sokra viszi – mostanában hatalmas sikert ért el. Nem tudom, hallottál-e róla, Lantos János a neve!
R:- Igen, hallottam! De csak azért tudom én is, hogy mit ért el, mert szemtanúja voltam az eseményeknek! Ha nem látom, nagyon nehezen szereztem volna róla tudomást!
T:- Na, látod ez a baj! Erről beszélek! Miért van az, hogy Róla, aki egyedülálló eredményt ért el, semmit nem tud a nagyközönség! Mert ez a rút fickó, akit Médiaként csúfolnak nem hajlandó róla beszélni! Ő inkább arról ömleng, hogy pénzgyárában, amit igazságháznak neveznek, ki kivel hentergett, és micsoda nagyszerű emberekből áll ez a kétes társaság, hiszen naponta sír közöttük valaki! Nem tudom, de szerintem az nem említésre való teljesítmény, hogy valaki meg tudja dolgoztatni a könnymirigyeit, mert a másik ellopta a bugyiját. Az ágybahányást sem venném fel a rekordok könyvébe!
R:- Tudom miről beszélsz és nem igazságháznak hívják, de ezt a műsort emberek milliói nézik (nézték) napról-napra.
T:- De miért nézték? Mert mást nem láthattak, ha egy fáradt nap után bekapcsolták dobozba zárt világukat! Egyébként mi a neve a műsornak?
R:- Több ilyen műsor is volt, de közösen Valóságshow-nak hívják a készítők.
T:- Lesújtó! Nagyon nehéz ezt megemésztenem! Tartsunk egy kis piehnőt!
R:- Javaslom, folytassuk legközelebba beszélgetést!
T:- Rendben!