Képzelt riport egy testépítés nevű sportággal... II.

Nyomtatóbarát változat

Ez is egy forró, nyári napnak ígérkezik. A levegő már reggel 7 óra körül 20 fokra emelkedett. Ismét a Testépítéssel randevúzom! Szerencsére következő beszélgetésünk helyén ventilátor hűsíti a felmelegedett helységet. Interjúalanyom még nincs itt, ezért van időm elgondolkodni korábbi beszélgetésünkön, amire remek lehetőséget ad a kis szoba nyújtotta csönd. Csak a ventillátor műanyag lapátjainak finom duruzsolása és a számítógép hűtörendszerének halk zenéje hallatszik, így nyugodtan elmélkedhetem egy kicsit.

Áhítattal emlékezem vissza beszélgetésünkre, hiszen nagy horderejű kérdések merültek fel, amire válaszokat is kaptam, ennek ellenére vihar dúl lelkemben. Szinte beleborzongok abba a gondolatba, hogy létezik egy sportág, ami gyakorlatilag már az ősidők óta jelen van, az emberiség akarva-akaratlanul mindig megcsodálta azt az izomzatot, amit a Testépítés hivatott kifejleszteni, és egyszerűen nem tud kellő elismerést kicsikarni, egy olyan társadalomból sem, amit a civilizáció csúcsának kell tekintenünk. Megértem elkeseredettségét és mi testépítők – ahogy Ő mondta, élharcosok -, legnagyobb rajongói csak reménykedhetünk, hogy sosem esik végső elkeseredésbe.

Elképzelni sem tudom, hogy mi lenne nélküle, a nagy úttörő nélkül, akinek segítségével jónéhány testépítő bebizonyította, hogy a fejlett fizikum nem jelent hangyányi agyat és torzult személyiséget.

Szavaiból kivehető, fizikai fájdalmat jelent neki, ha harcosait mellőzik és előre megítélik.

Nyílvánvalóan mi testépítők csak egy módon segíthetünk szeretett Testépítésünknek, hogy minden helyzetben erősen próbálunk példamutatóan és emberhez méltóan viselkedni. Néha bizony nehéz úgy tenni, mintha nem hallanánk ismeretlen emberektől az izomagyú beszólásokat, de semmi esetre sem segítség, ha nekiesünk az illetőnek. A nyílvánosság felé mutatott intelligens visekedéssel (mindenki ezen azt értse, amit valójában jelent) talán idővel megváltozhat a közvélemény Testépítésünk felé. Ezt meg kell tennünk érte! De már itt is van! Mintha mélyültek volna a vonásai!

Riporter: - Gondterheltnek tűnsz!
Testépítés: - Az is vagyok!
Riporter: - Talán történt valami, ami feldűhített?
Testépítés: - Nem, nem dühös vagyok, hanem csak aggódom! Bizonytalannak látom a jövőt és aggodalommal figyelem a most történő eseményeket, változásokat! Tudod a gyermekeim sorsáért ez az aggodalom.
R: - Mesélj róluk!
T: - Van az IFBB profi szekciója Ő a fiam, és van az IFBB amatőr részlege Ő a kisunokám! Bevallom, nem mindig gondolok rájuk szeretettel! Van több gyermekem is, de valamiért Ők azok, akiknek sikerült kiemelkedniük. Most a fiam körül zajlik egy kis kavarodás, illetve bocsánat, egy kis változás!
R: - Megtudhatunk erről valamit?
T: - Hát nagy vonalakban elmondom, de még úgy néz ki, semmi sincs letisztázva! Tudod az IFBB profi szekciójának ötletével csináltam még egy fiút a Mr.Olympiát, aminek mindig nagyon örültem és minden szülinapját nagy örömmel élem meg. Tudod több ilyen ötletgyermekem van, akár lombikoknak is nevezhetném őket. Na, őket viszont teljes szívemből szeretem! Ezeknek a legnagyobbika a Mr.Olympia. Büszke vagyok rá! Azt tudnod kell, hogy fiaim gondozását, terelgetését az emberek vagyis a Ti kezetekbe tettem. Mostanában az a hír járja, hogy megváltozik a hosszú évek alatt kialakított pontozási rendszer, egy új állítólag befolyásos ember veszi át a rendezést. Mindezt azért próbáljátok, hogy jobban el lehessen engem adni! Hát, nem tudom, mi fog kisűlni belőle.
R: - Lehet, hogy ez egy nagyon jó változás lesz! Lehet, hogy végre elismertséget szerzel azok közt is, akik eddig nem vettek komolyan! Mindenki azt mondja, hogy ezek a változások szüskégesek!
T: - Remélem, de azért egyelőre a jövő ködbe burkolózik!
R: - Ha már a gyermekeid szóba kerület, akkor mesélj egy kicsit magadról!
T: - Olyan túl sokat nem tudok mondani! Igazából a XX. század elején születtem. A második világégés után kezdett kialakulni az életem, ekkor születtek első gyermekeim és lombikjaim is. Legkedvesebb lombikbébim a Ti időszámításotok szerint 1965-ben született. Ekkor még mindenki úgy nézett élharcosaimra, mint valami csodabogarakra. De furcsa módon, akkor az emberek még tisztelték őket, ekkor még elismerték a fejlett izomzatot és a testi erőt. Később kezdtek el lekicsinylő megjegyzéseket tenni rám és követőimre is. Ez azért a mai napig tart, bár valamicskét enyhült. Néha még mindig szóba hoznak a homoszexualitással, ami teljesen felháborít.
R: - Elhiheted, mi akik követünk Téged, komolyan foglalkozunk Veled, nekünk is fájó ezeket a lekicsinylő és rosszindulatú megjegyzéseket hallani. De folytasd, kérlek!
T: - Egy idő után azok, akik fiamat, az IFBB profi szekcióját követik pénzt is kaphatnak ezért. Akár meg is lehet belőlem élni. Persze csak egy szűk réteg, aki kizárólag ebből él, de a lehetőségek adottak! Az igazi élharcosaim, akiket Ti csúcsprofinak hívtok nagyon nagy elismerést vívtak ki azok között, akik foglalkoznak a testükkel és az egészségükkel.
R: - Váltsunk témát! Te mit szeretnél, milyen legyen egy testépítő?
T: - Legyen igazi sportoló, aki akár példaképpé is tud válni! Ne legyen egy verekedőgép! Ne kössön bele mindenkibe és ne szóljon be mocskos dolgokat fennhangon a mellette elhaladó nőknek! Tudod, mivel mindenki látja rajtatok, hogy velem foglalkoztok, ezért nagyon rosszat tesztek nekem az unintelligens és antiszociális viselkedéssel. Becsülettel készüljön az olyan eseményekre, mint egy országos bajnokság (ez is egy lombikom). Legyen céltudatos, legyen önbizalomtól duzzadó, de ne legyen nagyképű. A nagyképűség nemcsak nekem visszatetsző, hanem mindenkinek. Mivel én sajátos külsőt adok azoknak, akik követnek, így a kirívó viselkedéssel még kirívóbakká már-már visszataszítóvá válhatnak harcosaim. Ezért azt mondom: Vitézek! Csak szerényen, csak szerényen!
R:- Mostanában – ahogy Te nevezed őket – egy-két harcosodat elkezdték sztárolni. Szerinted jót tesz ez neked? Egyáltalán mit szólsz az egészhez?
T: - Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt, így talán megismerhetnek az igazi oldalamról az emberek, talán közelebb kerülhetek hozzájuk. Ez nagyon örömteli! Az is örömteli lenne, ha simán csak sztárok lennének követőim, legjobb élharcosaim. De! Most sajnos nagyon kegyetlen kell, hogy legyek: a Ti országotokban a Média úgy elferdítette a sztár szót, hogy már mindenki annak számít, ha kell, ha nem! A pornóban is szereplő valóságshowlány, a műsorvezető, a volt sportoló, a sarki fűszeres. Szerintem kizárólag a teljesítménye miatt szabad a régi értelemben sztárolni valakit. Nem a megjelenése, nem a jófejsége, a laza szövege miatt. Szerintem az úgynevezett extrém életvitelt sem kellene annyira sztárolni. Bezzeg, aki próbál hajtani, küzdeni, naponta maximálisan dolgozik a későbbi sikerek reményében, megvetésnek van kitéve. Sajnos ezt is a Média nyakába kell varrnom. Ő az, aki azt sugallja fiataljaitoknak, hogy elég jófejnek lenni, nem is kell keményen dolgozni. Csak rettenetesen nagyra tudja tátani a száját az illető, és már révbe is érhet. De mindannyiunk legnagyobbika - az Élet - ezt nem szereti. Nála az a befutó, annak ad sok ajándékot, aki tényleg megdolgozik ezért. Munkával, kínnal, küzdelemmel és nem áskálódással, dumával. Összefoglalva, akkor esne igazán jól harcosaim sztárolása, ha ebből a sztárságból, csak a sztárok maradnának! A sallangok lekerülnének, így azokat, akiket sztároknak neveznének, mindenki tudná róluk, hogy különlegesek és kívételes szorgalommal, sok-sok munkával dolgoztak meg ezért a manapság eltorzult státuszért.
R: - Nem szereted a sztárokat?
T: - Dehogynem! Kényeztetem is őket! Ronnie Coleman, Jay Cutler, régebben Dorian Yates, Lee Haney, Rich Gaspari, Lee Labrada. Ezek a harcosaim kívételesen sokat tettek igazi énem továbbadásáért. Kivívtak nekem és maguknak is egy kis elismerést. Én meg nekik ajándékoztam magam mindenestől. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy sokat köszönhetnek nekem és általam maguknak. 

Megint elgondolkodtam. Lehet, hogy az előttem ülő Testépítés minden szerénysége ellenére igényli a sikert? Várja azokat, akiket kiemelhet, hogy Őt segítsék? Lesi ki alkalmas arra, hogy az Ő nevét skandálva a Testépítés bekerülhessen az igazi sportként emlegetett sportágak közé? Úgy néz ki mindenki az elismerésre vágyik igazán, mégha nem is mindig ez az első benyomásunk! Azonban a Testépítés nem önző érdekből, nem önnön dicsőségére keresi ezt, hanem sportolóit szeretné csúcsra juttatni. Egy igazi tanárnak az a legnagyobb dicsőség, ha a tanítványa lepipálja! És a testépítés egy tanár, méghozzá a legjobbak egyike! Ígérem, következő beszélgetésünk alkalmával erről fogom kérdezni! Most azonban nézem távolodó lépteit, ahogy magabiztosan teszi egyik lábát a másik után, puhán, de mégis erőteljesen halad előre. Ő tudja mit akar, minden porcikája ezt sugallja. Járása olyan, mint egy szeretetteljes nagypapáé, aki mindent megbocsát unokáinak! Egy mondatot szeretnék utána szólni: Köszönöm, hogy vagy nekünk! Azonban mégsem mondom ki hangosan, mert Ő ezt nem igényli. Nem a köszönetért csinálja, amit csinál! Örül, hogy van nekünk! Remélem, teljesül szíve vágya, és hódolói nagyon sok elismerést hoznak majd neki!

Csak a ventilátor zaját hallani ismét! A csend számomra sosem tud nyomasztó lenni! Gondolatokat ébreszt bennem! Béke és nyugalom! Bölcsesség és tudás!