Tévedések és félreértések a testépítésben, diétázásban II.

Magyarországon a testépítés népszerűsége növekvőben van. Egyre többen járnak az edzőterembe, de mivel viszonylag új sportágnak számít, még nincs túl nagy hagyománya.

Kevés az olyan szakember, edző és sportoló, aki nagy tapasztalattal rendelkezik, így sokan a másoktól hallott információk alapján igyekeznek beletanulni a testépítés fortélyaiba. A kezdők a hasznos információk mellett sok olyan ismeretet is begyűjtenek, amelyeknek csak a pletyka az alapjuk. Kérdéseikkel eleinte azokhoz a társaikhoz fordulnak az edzőteremben, akik már több időt szenteltek ennek a sportnak. Sajnos sok olyan álinformáció is közszájon forog, amiből nincs túl sok haszna a testépítés rajongóinak. Ezek között vannak fajsúlyosabbak, amelyek komolyan ronthatják a testépítés hírnevét, és természetesen vannak komolytalanabbak is, amelyek mosolyra késztetik a tapasztaltabb sportolókat. Ezeket a tévedéseket és szóbeszédeket szeretném a teljesség igénye nélkül tisztázni, és rámutatni, hogy mennyire állják meg helyüket.

Diéta, zsírégetés, koplalás

A legtöbb nagy tévedés a helyes étrend, a diétázás, zsírfogyasztás terén tapasztalható. Sokan úgy képzelik, hogy a zsírégetés egyenlő a koplalással. A koplalás nagy hiba, szinte rosszabb formába kerülhetünk vele, mint a hétköznapi étrenddel. A zsírleadás egyik alapfeltétele a gyors anyagcsere. A hosszú hetekig tartó drasztikus tápanyagmennyiség-csökkentéssel működésbe lép egy olyan takarékos állapot, hogy szervezetünk minden testünkön lévő energiaraktárhoz (vagyis testzsírhoz) ragaszkodni fog. Ennek egyik következménye az anyagcsere minimálisra lassulása. Mivel ilyenkor az illető nem veszít a testzsírból, még tovább csökkenti az amúgy is igen kevés tápanyag mennyiségét, amivel még tovább ront a helyzeten.

A zsírfogyasztás hatékonyságát akkor lehet maximálisra fokozni, ha igyekszünk megtartani tiszta izomtömegünket, és csak a felesleges testzsírtól szabadulunk meg. A tiszta izomtömeg megtartásának feltétele az állandó figyelem testünk változásaira és a bevitt tápanyagok napi mennyiségére. Testünket minden nap szemrevételezzük a tükörben, és őszintén ítéljük meg, hogy veszítettünk-e a feleslegből. Ha nem, akkor ételeink mennyiségét csökkentenünk kell, és ezen a ponton válik fontossá a napi bevitt ételmennyiségek mérése. Ritka az az ember, aki "saccolással" meg tudja állapítani, hogy mennyivel evett kevesebbet, és hogy ez a kevesebb másnap is ugyanennyi legyen.

Tegyük fel, 50 g szénhidrát-megszorítást akarunk megvalósítani a napi mennyiségeken. Ez kb. 6 dkg rizs. Kizárt dolognak tartom, hogy ezt mérés nélkül minden nap be lehet tartani. Ha már az állandó figyelemnél és az ételmennyiség témájánál tartunk, meg kell említenem nem biztos, hogy a tápanyagcsökkentés a helyes megoldás. Lehet, hogy éppen a kalória növelése mozdíthatja ki az anyagcserénk sebességét a holtpontról. Ezt is az állandó odafigyeléssel tapasztalhatjuk ki, hogy szervezetünknek mikor van szüksége kalóriadúsabb időszakokra. Diétázásnál fontos a napi 4-5-szöri rendszeres étkezés. A napi egyszeri étkezést a lehető leghamarabb el kell felejteni.

Ugyanez vonatkozik a koplalásra is. Napi 1-2 szem korpatablettával (egy ilyen napi menüről már hallottam, becs'szó) saját magunk ellenségévé válunk, azért mert külsőnk megváltoztatásának eredményeit hátráltatjuk, másrészt környezetünket is rongálhatjuk a heves érzelmi reakciókat kiváltó, idegölő, önként vállalt koncentrációs tábori étkezéssel. Érdekes az emberek hozzáállása. A helyes étrend betartása - ahol nem igazán kell éhezni, csak fegyelmet kell tartani - nehézségeket okoz, és nagyon utálják. Az eszement napi egy almás "diétával" azonban sokan próbálkoznak. Érthetetlen!

Folytatjuk!