Valóban bűn a doppingolás?

Nyomtatóbarát változat

A doppingolást a közvélemény büntetendő cselekménynek tartja.

A doppingoláson ért sportolót elítéli a sportszövetség, a szurkolók és a család is. Megbélyegezettként kitaszítva áll a társadalom peremén! Azonban a sportolót nemcsak etikailag ítélik el, hanem súlyos büntetéseket kap. Azzal, hogy esetleg örökre eltiltják a sporttól, megfosztják kereseti lehetőségétől és attól, amire az egész életét feltette.

Az emberek többsége abszolút nincs tisztában azzal, hogy a sportoló mi mindent áldoz fel egy versenysport pályafutásáért. A profik többségének nincs a hétköznapi értelemben vett gyermekkora és felnőtt magánélete. Rengeteg mindenről lemaradnak és valljuk be, ha profi karrierjük véget ér a többség nehezen tud beilleszkedni a mindennapok társadalmába.

A sportolóknak azonban ez nem jelent áldozatot és könnyedén mondanak le az úgynevezett normális életről a sportért, a sportkarrierért, a dicsőségért. Vannak szerencsés sportolók, akik pályafutásuk befejezése után az elismerések fejében kapott jutalmak elűzik egy időre anyagi gondjaikat. Viszont olyanok is előfordulnak, akiknek a karrier végével erősen kell kapaszkodniuk a megélhetésért. Ezt azt hiszem, mindenkinek el kell fogadnia (már a sportolók köréből), bele kell törődni, hogy a győzelmekért, sikerekért járó anyagi jutalmak nem egyenletesen és korántsem igazságosan oszlanak el. A sportolók nagy részének azonban meg sem fordul a fejében a pénz (bár kétségtelen, hogy nagy ösztönző erő lehet), csak a győzelemre és a dicsőségre gondolnak. Nemzetközi versenyen azonban egy országot képviselnek, ha egy ilyen eseményen állhatnak a dobogó legfelső fokára, akkor az egész nemzet részesül a dicsőségből.

A mai idők sporteseményei rangot kaptak, azáltal, hogy a sportot, a sportolókat kedvelő nevezetes személyiségek - politikusok, színészek, újságírók - megjelennek, így egy-egy mérkőzés társadalmilag is előkelő eseménnyé alakul, amit a sportolónak muszáj hoznia. Ez a társadalmi rang emelheti az adott sport népszerűségét, így a média figyelme ráterelődik, amelynek köszönhetően hatalmas pénz folyhat be a sport és néha a sportoló kasszájába. Ezekből az anyagi vonzatokból látható, hogy a sportolónak szinte az élete múlhat egy-egy sikeren vagy esetleg kudarcon. Mindenki maximális teljesítményt vár el a sportolótól, hiszen az előbb említett rangnak köszönhetően nemcsak saját magáért kell hajtania, hanem a szurkolókért is.

Néhány sportoló a hatalmas elvárások teljesítéséért a doppingszerek használata felé fordul és ezt szinte – ha hallgatólagosan is - elvárják tőle. Természetesen nyíltan senki sem mondja ki, de ez szinte sugározhat egy-egy sportoló felé! Ez körülbelül olyan lehet, mint a kalandfilmekben szereplő titkos ügynökök, akiket utasítanak „magasabb szintről”, hogy minden eszközt bevethetnek, hisz ez a haza érdeke, és ő ezt érti!

A doppingszerek fogyasztása ma már nem titok, hiszen naponta hallani doppingvizsgálaton elbukott sportolókról a világ minden sportágából. A probléma ott van, hogy előfordulhat, éppen azok hoznak szankciókat a „bűnös” sportolóval szemben, akik legfőképpen hangsúlyozták a „haza érdekét”. A sportszövetség igyekszik példát statuálni, hogy ilyen ne fordulhasson elő többet, de ez egyszerűen a ma teremtődött sportvilágban lehetetlen vállalkozás. A sportoló döntése és helyzete érthető. Ő konkurencia harcot folytat a sporttársaival a megélhetésért, felemelkedésért a társadalmi ranglétrán és lehet, hogy az ellenfél is doppingszerekhez folyamodik. A lavina már túl régóta megindult ahhoz, hogy meg lehessen állítani és ráadásul olyan kísérlettel, hogy a legnagyobb vesztes a mindent a sikerért feláldozó versenyző.

Mitől indult el a halálos hórengeteg? Ebben mindenki felelős egy kicsit ideértve a sportszövetségeket, a médiát és a szurkolókat is. Hogy miért? A szurkoló azért megy el egy sporteseményre, azért fizeti ki a manapság minden eseményen drága belépőt, hogy kiszórakozza magát azzal, hogy a mai világ gladiátorai mindent beleadva az ő kegyeit keressék. A média akkor fektet pénzt a sportba, ha ott mindig olyan színvonalú dolgok zajlanak, ami a maga nemében páratlan, ami mindig jobb, mint az előző meccs, az előző gól, és ahol minden eddiginél gyorsabban futnak, nagyobbat emelnek vagy nagyobb izomtömegű jobban kidolgozott testépítőket látni. Ha a sportoló élni akar, akkor ezt teljesítenie kell. Kockára kell tennie egészségét és kockáztatni a közösség undorát, megvetését, ha lebukik a doppingvizsgálaton. Másként fogalmazva: ha egy sportoló élni akar, akkor meg kell halnia.

Az igazi kérdés az, lehet e valaki bűnös egy olyan dologban, amivel a társadalomra nem veszélyes, lehet-e olyan súlyosan büntetni, hogy az élete a csőd szélére kerül?! Ő semmi mást nem tesz, csak próbál teljesíteni, hasonló módon, mint a reggelt pálinkával kezdő gyári munkás. Ők a mai kor igazi hősei, akik tisztában vannak vele, hogy mit kockáztatnak egy talán szebb jövőért és azért, hogy örömet szerezzenek a szurkolóknak, és feledtessék velük a szürke hétköznapi élet iszonyú nehézségeit és nélkülözéseit. Egy sportoló sikerével és kudarcaival együtt él szinte az egész ország. Ezért fontos bíztatni és támogatni a sportolókat, kiállni mellettük minden körülmények között. Mostanában kevés a sportolókéhoz hasonló foglalkozás, akik ennyire szerepet játszhatnak egy népcsoport boldogságában és örömében. Ezt nem büntetni kellene, hanem......