Változások kora III.

Nyomtatóbarát változat

Táplálkozásomat is mindig a lehető legkomolyabban vettem, de itt is mindig azokat az elveket követtem, amik pozitívan hatottak rám. Néha azonban úgy éreztem, hogy azért követek bizonyos irányelveket, mert szinte mindenki így csinálja. Ilyenkor természetesen teljesen elrontottam a versenyfelkészülés alatt életbevágóan fontos formát. Ha megtört a lendületem, egyszerűen nem tudtam visszaverekedni magam a helyes útirányba, így sikerült jó néhány igen fontos versenyt elszúrnom. Mostanában igyekszem magam tartani ahhoz, ami nálam bevált, tömegnövelésnél és szálkásításnál egyaránt, így természetesen igen jól haladok.

Személy szerint azt tapasztaltam, hogy tömegnövelésnél bizonyos zsírtartalom felé nem érdemes mennem, mert egyszerűen tiszta izomtömegem az igencsak lelassult anyagcserémnek köszönhetően nem akar gyarapodni, testsúlyom nő, de csak vizesedem és igen enyhén izmososodom. Ez egy szumó bajnoknak talán nagy örömöt jelent, de egy testépítőnek nem nagy haszon. Természetesen tömegnövelés alatt azért rendelkezem zsírtartalommal (egyszerűen lehetetlen tömeget is növelni, és csúcsszálkásnak lenni), de azért mozogni tudok, nem akadályoz sem a sörhasam, sem a két combom közötti zsírtömeg. Azt is sikerült már kitapasztalnom az elmúlt évek alatt, hogy milyen tápanyagösszetétellel kell tömeget növelnem ahhoz, hogy az előbb említett viszonylagos minőséget tudjam tartani a testsúlygyarapodás mellett. Manapság mindenki zsírfogyasztásra próbálja bíztatni a szálkásodni és tömeget növelni vágyókat egyaránt, mert a legújabb kutatások bebizonyítják, hogy ez így jó. Elhiszem, de nekem nem volt semmi hasznom abból, hogy táplálkozásom zsírtartalmát növeltem és szénhidráttartalmát csökkentettem. Sajnos észrevettem, hogy szervezetem nagyon érzékeny a zsírra, még ha növényi zsiradékról is van szó, szinte azonnal bevizesít. Egyszerűen nem érzem hasznát a zsiradékbevitelnek, így nem is kísérletezem vele többet. Ennek ellenére vannak olyan sportolók, akiknek kifejezetten jót tesz a napi egy-két akár evőkanál lenmagolaj fogyasztása, sőt azokkal a sportolókkal beszélgetve, akik fegyelmezetten étkeznek (tudják, hogy mit, mikor, mennyit esznek) és növényi olajat is fogyasztanak, szemmel látható volt a pozitív hatás. Nem vagyunk egyformák és ezért nagyon fontos dolognak tartom edzésnapló vezetését, amiben szorgalmasan jegyzetelhetjük napi táplálkozásunkat, így sokkal hamarabb megtalálhatjuk a számunkra megfelelő helyes utat. Sőt, szerintem idővel változik anyagcserénk sebessége, testünk százalékos összetevői, így ezeket követnünk kell táplákozásunkkal, valakinek több, valakinek néha kevesebb ételre van szüksége, hogy tömegét növelje minimális zsírtartalomnövekedés mellett.

A túl magas proteintartalom sem mindig használt! Hatalmas mértékben nőtt testsúlyom, de bizonyos mennyiség felett testzsírom gyarapodása került előtérbe. Proteinfogyasztásom ideális mennyiségét testsúlykilogrammonként 2,5 g-ban sikerült megállapítanom. Igyekszem ezt a mennyiséget tartani, sem alá, sem nagyon fölé nem megyek. Az évek alatt az is bebizonyosodott számomra, hogy a bevitt fehérjemennyiség inkább tiszta proteinforrásokból származzon, mint proteintartalmú kiegészítőkből. Sajnos rájöttem, hogyha túl nagy arányú a proteinturmix fogyasztásom az egész napi fehérjebevitelt tekintve, elkezd vizesíteni, befedni. Inkább 90%-ban csirkemellel, tojásfehérjével, pulykamellel fedezem fehérjefogyasztásom, mint turmixokkal. Néhány testépítőnél azt látom, hogy igen magas proteinbevitellel dolgoznak, akár 4-5 g fehérjét is betermelnek testsúlykilogrammra számolva, és olyan is előfordul, aki  fehérjebevitelének több mint 50% -át fehérjetartalmú kiegészítőkből viszi be. Természetes, hogy az eltérő adottságok adják proteinfogyasztásunk mennyiségének és minőségének változatosságát. Vagy az ízlés! Nagyon jól tudom, hogy a hal milyen kiváló minőségű fehérjeforrás, hogy mennyire hasznos a fogyasztása főleg akkor, ha versenyfelkészülés időszaka zajlik, mégsem eszem egy gramm tonhalat sem. Hogy miért? Mert egyszerűen még a szagát sem tudom elviselni annyira utálom. Volt olyan eset, hogy erőszakkal legyűrtem egy kis halat, de megemésztetlenül kijött belőlem! Mintha allergiás lennék rá! Utálom, ezért nem eszem! A csirkemellet viszont az elmúlt 10 év alatt sem tudtam megunni, pedig szinte minden nap ezt eszem.

Szénhidrátfogyasztásomat is - hasonlóan a fehérjebevitelhez - évek alatt tapasztaltam ki, sok változtatás kísérletezés, elrontott versenyfelkészülés során. De maradjunk egyelőre a tömegnövelésnél! Ebben az időszakban nagyon magas szénhidrátbevitellel dolgozom, némely időszakban testsúlykilogrammonként akár 10 g szénhidrátot is beviszek. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de néha javul a minőségem még tömegnövelés alatt is, abban az esetben, ha növelem a szénhidrátmennyiséget, mert kevésnek találtam az addigi szénhidrátfogyasztásom. Egyébként kizárólag az összetett szénhidrátokat fogyasztom, a fő szénhidrátforrásom a rizs és a krumpli, a cukrokat teljesen mellőzöm, a gyümölcscukorral is csínján bánok, de néha egy-egy szem alma vagy banán lecsúszik.
Tömegnövelés alatt egyszer egy héten eltérek szigorú étrendemtől és belakmározom. Úgy tapasztaltam, hogy ez a heti egy nap nem növeli meg zsírtartalmamat, viszont teljesen kielégítem izlelőbimbóimat, így ezzel a kis trükkel gyakorlatilag akármeddig tudok diétázni. Próbáltam egész évben nem félrezabálni, de a vége az lett, hogy akkor nem bírtam magammal, amikor a versenyfelkészülés időszaka volt, amikor semmi félreevés nem megengedett, semmi könnyítés sem lehetséges. Ez a heti egy nap fenntartja a motivációmat, így a verseny előtt már nem hibázom. Egyébként ez a nap, ez a bűnözés nem létkérdés számomra, nem álmodom egész héten erről az egy napról, nem sóvárgom semmi különleges ételféleség után.

Verseny előtti étrendemben annyi változást iktatok be, hogy a heti egy nap lazaságot is száműzöm és gyümölcsevés sincs! Az évek alatt rájöttem, hogy a szénhidrátok mennyiségét nem szabad túl hirtelen és túl drasztikus mértékben csökkentenem. Számomra a testzsír leadása nem okoz gondot, inkább a víz eltűntetése a nagyobb probléma. Ha viszont túl hirtelen csökkentem a szénhidrátmmennyiséget egyszerűen elkezdek vizesedni, és ugyanez a helyzet, ha túl sokat eszem. A versenydiéta alatt kéthetenként 50 g szénhidráttal mérséklem a napi adagot, és így szinte belekeményedem a súlyomba. A fehérje mennyiségén nem változatok, még akkor sem, ha esetleg csökken a testsúlyom. Gyakorlatilaga a zsír mennyisége is változatlan, mert a tömegnövelés alatt sem fogyasztok zsírokat. Sajnos általában itt szoktam elrontani felkészülésemet! Vagyok ilyenkor olyan bizonytalan, hogy hallgatok más felkészülési módszereire, tanácsaira, amik általában a szénhidrát teljes megvonásáról szólnak. Ráadásul akkor szoktam ostoba módon belepiszkálni az addig remek ütemben folyó felkészülésbe, mikor már teljesen beállt a szervezetem egy úgynevezett zsírégető üzemmódba. Ebben az állapotban már semmi teendőm nem lenne, csak tartanom kell a mennyiségeket és ügyelni, hogy ne hibázzak! Ezt a leckét alaposan megtanultam, nem fogok ugrálni a diétás étrendek módszerei között, csak tenni fogom a dolgom: követem saját anyagcserém diktálta ütememet. Ezeket a hibákat sem egy év tapasztalata alapján tudom korrigálni, hanem sok-sok év munkája után.

Változunk! Ezt megállítani senki nem tudja. A változás és a változtatás kéz a kézben együtt jár. Ha azonban mindig úgy változtatunk meg néhány apró dolgot, ahogy azt teljesítményünk, adottságaink megkövetelik, sok örömünk lehet, mert állandó sikerélményben lehet részünk. Azért azonban nem ajánlatos változtatni, mert hallottunk egy új módszerről. Saját magunk számára mindig az a legjobb út, amelyik beválik! Én ezt néhány keserű csalódás után megtapasztaltam!